Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)
Hans Hoffmann másolatai egy Dürer rajzról
Budapest, Mus. der Schönen Künste. Grösser als das Original, nach Ephrussi vielleicht von Egidius Sadeler. Oxford, Ashmolean Museum. Parker Nr. 293, dat. 1570. 400X273. Wien, Albertina. 2. Garnitur Nr .8, angeblich eine Nürnberger Fälschung, weil 1519 datiert. 410X273. Aus dem Kabinett Praun. 1777 von Prestel gestochen. Eine 4. Kopie war nach Parker 1934 auf einer Versteigerung bei SothebyLondon." Winklernek ezek a megállapításai egyes pontokon korrekcióra szorulnak, annál is inkább, mivel tévedései a későbbi szakirodalomban is tovább élnek. 13 Helytelenek egyfelől a rajzok szerzőségére, egyikük provenienciájára, egy másik esetben pedig a datálásra vonatkozó adatok, másfelől pontatlan annak meghatározása, hogy melyik rajzzal függ össze Prestel aquatintája. Ezért szükséges összefoglalni mindazt, amit a négy másolatról a kutatás mai állása alapján tudhatunk. 1. A halvány Hh monogrammal jelzett budapesti lap (48. kép) 14 már legkorábbi említésekor, a Praun-gyűjtemény katalógusában is a helyes attribúcióval szerepel a szakirodalomban: C. T. Murr külön kiemelte a Hans Hoffmann rajzait sommásan említő tételnél. 15 A néhány évvel későbbi, s a rajzokat magába foglaló gyűjteményrészt Murrnál részletesebben bemutató Frauenholz-katalógus ugyancsak Hoffmann művei között, mint jelentős lapot tárgyalta. 16 A rajz a nürnbergi műkereskedő, Frauenholz közvetítésével, a többi Budapesten őrzött, mintegy félszáz Hoffmann rajzzal együtt került az Esterházy-gyűjteménybe, majd a Szépművészeti Múzeumba, ahol mindig Hoffmann munkájaként tartották számon. A másolat körvonalméretei megegyeznek Dürer öregjének körvonalaival, a valamivel csúcsosabb és magasabb sapkát és a kezet kivéve, amelyek Hoffmann rajzának leggyengébben sikerült részletei. A másolat tehát — Winkler állításával ellentétben — nem nagyobb az eredetinél; mindössze a papír magassága nagyobb 14 mm-rel, szélessége viszont néhány mm-rel keskenyebb. J. G. Prestel 1777-ben aquatinta másolatot készített a Praun-gyűjtemény jónéhány rajzáról, közöttük Hoffmann Kilencvenhárom éves öregjéről (47. kép). Azt, hogy Prestel mintaképe valójában nem a bécsi Albertina-beli Hoffmannmásolat volt, ahogy Winkler feltételezte, hanem a budapesti lap, egyrészt az a tény is alátámasztja, hogy az utóbbi származik a Praun-gyűjteményből, másrészt ugyanezt igazolják Prestel metszetének részletei (például a „hurkás" kézmegoldás), amelyek a budapesti másolaton és nem a bécsin látható részletformákkal egyeznek meg. 13 Pl. Koschatzky, W.—Stróbl, A., Die Dürerzeichnungen der Albertina, Salzburg 1971, 125. sz.-nál; Strauss, W. L., The Complete Drawings of Albrecht Dürer, IV, New York 1974, 1521/3 sz.-nál. 14 Ecset, szürke tinta, fehér fedőfesték, szürke alapozású papír, 412X296 mm. Jelezve jobbra lent: Hh. Prov.: Praun-, Esterházy-gyűjt. Ltsz. 141. Vö.: Ephrussi, Ch., Albrecht Dürer et ses dessins, Paris 1882, 298; Winkler, F., Jahrbuch der Preussischen Kunstsammlungen 53 (1932) 80 (itt Winkler is helyesen Hoffmann műveként emílti a lapot); vö. alább 15. és 16. j. is. 15 Murr. C. T. de, Description du Cabinet de Monsieur Paul de Praun à Nuremberg, Nürnberg 1797, 53. 16 Catalogue d'une collection des dessins de peintres italiens, allemands et des Pays-Bas qui se trouvent dans le célèbre cabinet de Mr. Paul de Praun et qui est maintenant à vendre au magazin des Frauenholz et Comp, à Nuremberg, Nürnberg 1804, 66. SZ. :
