Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)
A Németalföld és határvidékeinek szobrászatához
ben féle Szent Anna csoport Máriájához. Felvetődik a kérdés, hogy a vele egy műhelybe helyezett, szintén a Suermondt Múzeumban lévő Szent Katalin szobrok egyike nem készült-e a Kölnben lévő csoport elveszett hetedik, valószínűleg Szent Katalint ábrázoló figurája után. Ennek az elveszett figurának párdarabja a Szent Borbála megmaradt. Mindkét szobor mutat rokonvonásokat a kölni csoport egyes szobraival. A kölni csoportban lévő Angyali üdvözlet Máriája az aacheni katalógus 47. számú Szent Katalin szobor elődjének tekinthető karakterében. 32 Míg az aacheni 46. számú Szent Katalin szobor erőteljesebb volumene a kölni Szent Borbálával rokon. 33 Mint a budapesti két szobor is bizonyítja, a Victor Carben által megrendelt s a dóm Mária kápolnájában lévő szobrok nagy hatással voltak Köln szöbrászatára a 15. század második felében és a 16. század kezdetén. Szobraink így érdekes adalékot jelentenek a város szobrászattörténetéhez. Annak a típusnak — amit a budapesti szobrok képviselnek — népszerűvé válását számos példán keresztül mutathatnánk be a 15. század végi és 16. század eleji kölni művészeti körben és az Alsó-Rajna vidékén. Különösen az arctípusokban jelentkezik ez a népszerűség. 1510—20-ra datált az a Mária ájulását ábrázoló belga, magángyűjteményben lévő csoport, melyen a két főalak egyaránt ezt illusztrálja34 Csoportalakításban viszont a 15. század második fele antwerpeni munkáit követi. A Budapest—Berlin-i kiállítás 16. századi anyagából először a Levétel a keresztről tölgyfa domborművet kívánjuk tárgyalni, melyet az 1975-ös katalógus mint franco-flamand munkát határoz meg, majd hivatkozással Robert Didier-re a domborművet picardiai műhelyben készült munkának tartja (33. kép). 35 A szobor picardiai származását nagyon jól bizonyítja a lille-i múzeum Sírbatétel csoportja, melynél az arcok szkémája, a ruházat faragásának részletező gazdagsága és jellege azonos (vö. 31. és 33. képeket). Külön figyelmet érdemelnek az oly virtuóz módon faragott részletek, mint a lille-i darabon Krisztus ágyékkendője, a budapesti darabon pedig az Arimathiai József testén átkötött lepel. Mindkét alkotás a picardiai retabulum plasztikának jellegzetes és szép példája. A németalföldi és picardiai művészet kölcsönhatására érdekes példa a rotterdami Museum Boymans van Beuningen Levétel a keresztről domborműve, mely a Ferederiks gyűjtemény részét képezi (32. kép). Feltűnő a rokonság Krisztus alakjának ábrázolásával, és Nikodemus figurájának lábtartásával, mozdulatával. Ez az 1520 körüli időre datált dél-németalföldi munka gyengébb kvalitású, annak ellenére, hogy a picardiaitól átveszi a keresetten finom testtartást és mozdulatokat. A budapesti darabot 1510—30 közé datáltuk a kiállítások katalógusaiban. A 16. századi Maas-vidéki szobrászat érdekes példája az a Krisztus sírbatétele csoport (34. kép), mely először 1971-ben szerepelt a Középkor alkonya című kiállításon a budapesti Szépművészeti Múzeumban, majd az említett budapesti és berlini kiállításokon. Egyébként tudományos tanulmányban még nem szerepelt. A kompozíció közepén átlósan elhelyezett koporsóba rakják Krisztus holttestét. A középen felette álló Mária gyöngéden fogja bal karját. Krisztus 32 Grimme, E. G., Europäische Bildwerke vom Mittelalter zum Barock, Köln 1977, 33., 42. kép. 33 Grimme, E. G., i. m. 32., 41. kép. 34 Didier, R.—Krohm, H., i.m. 97—99, 41. kép. 35 Balogh, J., i. m. I. 284. sz., II. 336. kép.
