Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)
Kallikles Budapesten
ismert kétféle konvencióját összekeverte a festő. A késő archaikus görög, főleg athéni művészetben számos példa van arra, hogy a nőalakok ruhájának a köpeny fölötti és alatti része másképpen van ábrázolva. Az értelmezés kérdése elsősorban az akropolisi márvány korékkal kapcsolatban merült fel, de a jelenség a vázafestészetben éppúgy ismert, mint például a bronz kisplasztikában. Az elfogadható magyarázatok két véglete közül az egyik az, amely a chiton fölső és alsó részének eltérő ábrázolását pusztán művészi kompozíciós szkémának tekinti, 7 a másik azt feltételezi, hogy a hosszú ing-szerű chiton fölött viselt rövid, öblös, más anyagból készült felsőruhát jelzi. 8 Ez a viselet nyilvánvalóan létezett, de nem volt általánosan elterjedt; a Drezda-festő vázáin is jóval gyakoribb a chiton felső és alsó részének azonos módon való ábrázolása. A két rész eltérő kezelésének említett két magyarázata, a dekoratív és a reális értelmezés közül egyiket sem kell teljesen elvetni, hanem esetenként kell a köztük való választást mérlegelni. A budapesti vázánál ezt megnehezíti, hogy a ruhának a köpeny fölött és alatt látható része ellenkező módon van megkülönböztetve, mint ahogy a szobrokon és vázaképeken általában szokás: a fölső rész sima és az alsón vannak sűrű redők jelezve. Mintha egy harmadik magyarázat is lehetséges volna: reális elemeknek dekoratívan felfogott ábrázolása. A ruha-ábrázolás sajátosságánál azonban két jóval súlyosabb oka is van annak, hogy a Szépművészeti Múzeum amphora ja külön bemutatást érdemel. Az egyik technikai jellegű: kitűnően lehet tanulmányozni rajta a vörösalakos vázák hanyag festéséből és a fazekaskemencében való gondatlan kezeléséből adódó hibák különböző típusait. Az edénytest benyomódása a nőalak keze alatt (3. kép) nyilván a kemencében történt sérülés, és a körülötte látható legtöbb színváltozás is ennek lehetett a következménye. 9 Más jellegű az az elszíneződés, amely a nőalak körül és a nyakon különösen jól megfigyelhető (2—3. és 5. kép). A nőalak képe jó mutatja a vastag kontúrsávot, amellyel a festő az alakokat először körülrajzolta. Ez a sáv gyakran felismerhető olyankor is, mikor a hátteret az alakok belső rajzának elkészülése után egyenletesen befestették. 10 Ebben az esetben azonban a színe jónéhány helyen élesen elüt a háttér barnásvörös-narancsvörös színétől, mert a festő a hátteret egyenetlenül, több helyütt túl vékonyan festette be, és nem minden feketének szánt felületen ment végig még egyszer az ecsettel, 11 amelynek nyomai a nyakon és az alakok két oldalán pontosan kivehetők (1. és 5. kép); az 1. képen az is jól látszik, hogy ezt a második átfestést az alak jobb oldalán függőleges, egyenes vonalban lezárta, kitérve a lantot tartó kéz körüli részek újra-festesének kényes feladata elől, és így mintegy fekete keretbe foglalva a képet. Az A. oldal férfialakja mögötti és a bal fül alatti részen azonban a nagy, vörösen maradt foltok nemcsak a háttér gondatlan átfestéséből származhattak, mert itt a kontúrsáv sem maradt fekete; a hiba alighanem a ke7 Elsősorban Richter, G. M. A., Korai, London 1968, 8. 8 Legutóbb, a kérdés régebbi irodalmával, Schaeffer, J. A., California Studies in Classical Antiquity 8,(1976) 241—256 (a ruha javasolt rekonstrukciója azonban problematikus, és az under chiton elnevezés nem szerencsés). Kurtz, D. C., The Berlin Painter, Oxford 1983, 53, efelé a magyarázat felé hajlik, de csak a jelenség perplexing voltára utal. 9 Vö. például Richter, G. M. A. — Hall, L. F., Red-Figured Athenian Vases in the Metropolitan Museum of Art, New Haven 1936, 45 és 22. t., 19. sz. 10 Beazley, The Berlin Painter, 6. 11 Vo. Noble, J. V., The Technique of Painted Attic Pottery, New York 1965, 80—81.
