Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 65. (Budapest, 1985)
Újonnan meghatározott Escalante festmény Budapesten
udvara egyéb rezidenciáiban a főváros körül) és azokban a hatalmas magángyűjteményekben, amelyeket a nemesség legelőkelőbb tagjai, köztük Marqués del Carpio, Marqués de Leganés, Marqués de Heliche, Duque de Medina de Rioseco y el Conde de Monterrey a 17. század folyamán halmoztak fel. A 16. század elejétől kezdve a spanyol Habsburgok óriási szerepet játszottak a vizuális művészetek fellendülésében. V. Károly, II., III. és IV. Fülöp művészetek iránti érdeklődése az elmúlt években több tanulmány tárgyát képezte és most már pontosabb képünk van gyűjtőtevékenységükről, s ennek az európai művészet fejlődésében játszott szerepéről/' II. Károly műpártolói tevékenysége mindazonáltal még mindig nem eléggé világos. Uralkodása elején Spanyolországnak a IV. Fülöp alatti hiábavaló háborúk és túlméretezett kiadások következményeként teljesen összeomlott gazdaság helyreállítására kellett erejét koncentrálnia.' 1 Ujabban kimutatták, hogy a század utolsó évtizedeiben még megmutatkoztak a felvirágzás egy rövid korszakának jelei, ennek ellenére azonban a művészek bőkezű pártfogása és az a nagyvonalú támogatás, amelyben a festők, szobrászok és építészek Károly apjának uralkodása alatt részesültek, gyakorlatilag megszűnt létezni. 5 A királyi festménygyűjtemények gyarapodása folytatódott, de nem olyan gyors ütemben, mint korábban. A 17. század utolsó évtizedei alatt főleg az egyház volt a korszak híres festőinek és szobrászainak megrendelője, ez az oka annak, hogy a madridi iskola késői művészeinek (és lényegében a korszakban az egész Ibériai-félsziget művészeinek) tárgyválasztása elsősorban vallásos természetű volt. A „későbarokk stílus" megjelenése a spanyol festészetben valójában már 1640 körül tapasztalható az ország legnagyobb festője, Velázquez bizonyos kompozícióiban. Vallásos tárgyú festményei közül több is (különösen a Mária koronázása 1640—45 körül, Madrid, Prado) mozgalmas komponálásmódjával és gazdag színezésével elárulja, hogy a flamand barokk és a velencei reneszánsz festészet eredményei hatottak rá. Mi több, a Mária koronázásának kompozíciója Rubens egyik munkája után készült metszeten alapul (a mű jelenleg a brüsszeli múzeumban van). Az a mester, aki művészetében a későbarokk stílus jellemző vonásait, az élénk színek szenvedélyes alkalmazását, a teátrális jeleneteket, az alakok eleven és mozgalmas csoportosítását, az ecsetkezelés gyorsaságát és vázlatszerű könynyedségét a legteljesebb módon érvényre juttatta, és ezt számos tanítványának továbbította, Francesco Rizi volt (1608—1685). fi Mind kabinetképei, mind freskói, mind színházi dekorációi alapján egyaránt híres festő volt Rizi, aki (hasonlóan sok más kortársához) világosan elárulja műveiben, hogy a Spanyolországon kívüli művészetnek milyen nagy mértékben elkötelezettje. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a spanyol barokk festészet 3 A legfontosabb tanulmányok között említendők: Trevor-Roper, H., Princes and Aitists, Patronage and Ideology at Four Hapsburg Courts 1517—1633, New York 1976; és Brown, J. — Elliott, J. H., A Palace for a King, The Buen Retiro and the Court of Philip IV, New Haven 1980. 4 Lásd Elliott, J. H., Imperial Spain 1469—1716, New York 1966, amely általános áttekintést ad a IV. Fülöp uralkodása alatti történeti eseményekről. 5 Kamen, H., Spain in the Later Seventeenth Century 1665—1700, London 1980. u Rizivel kapcsolatban lásd Angulo Iniguez, D., tanulmányait: „Francesco Rizi, su vida, cuadros religiöses fechados anteriores a 1670", in Archivo Espanol de Arte, 31 (1958) 89—115; „Francisco Rizi, cuadros religiöses posteriores a 1670 y sin fechar", u.ott 35 (1962) 95—122; „Francisco Rizi, cuadros de tema profano", u.ott 44 (1971) 357—387; „Francisco Rizi, pinturas murales" u.ott 47 (1974), 361—382.
