Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 65. (Budapest, 1985)

Denys Calvaert egy újonnan meghatározott rajza

telő János alakja, tartása, mozdulata csaknem megegyező a két alkotáson.

11 A fő különbség az, hogy a rajzon nem szerepelnek angyalok. A Madonna kéztartásához, amint könnyedén érinti Keresztelő János fejét, feltehetően közvetlenül Leonardo Sziklás Madonnájának (Párizs, Louvre) gesztusa szolgált mintaképül. A varsói kép a Szent Katalin misztikus eljegyzését ábrázoló párizsi festménnyel

1

'

1 való szoros stíluskapcsolata alapján az 1590 körüli évekre tehető. Jellemző, hogy Calvaertre még ekkor is. sőt késői éveiben is. milyen erősen hatottak azok a művészi ösztönzések, amelyeket az érett reneszánsz mesterek műveiből az 1570-es évek római tartózkodása és felsőitáliai útja során nyert. Az említett két analógiával szemben az újonnan meghatározott budapesti rajz nem kapcsolódik ismert kompozícióhoz. A kép. amelyhez készült, valószínűleg elpusztult. A Praun-gyűjteményben egykor szerepelt egy hasonló témájú, a Szent családot Szent Annával és Keresztelő Szent Jánossal ábrázoló festmény, amelyről Murr megjegyzi, hogy Calvaert Raffaello után festette rézlemezre.

1

'* Mint említettük, a flamand mesterre római útja során döntő hatást gyakoroltak Raffaello és a köréhez tartozó mesterek művei, számos alkotásukról rajzmásolatokat is készített. A budapesti gyűjteményben is található Calvaertnak egy kópipája a Giulio Romano és G. F. Penni közös műveként számontartott ,,Noli me tangere*' képről (Madrid, Prado), amely eredetileg a római Trinitá dei Monti Massimi kápolnájában volt látható.

11

' A rajz datálását illetően a budapesti és londoni analógia készülési ideje nyújt bizonyos támpontot. A Szent család Keresztelő Szent Jánossal című budapesti tollrajz a varsói képhez fűződő kapcsolata alapján az 1590 körüli évekre datálható. Ezen a rajzon az alakok arányai még jóval zömökebbek, mint a későbbi, 1607-ből való londoni rajzon. Az újonnan meghatározott Calvaert rajz az alakok arányai alapján inkább az 1590-es évek müveihez kapcsolható, mint a nyúlánkabb típusokat megörökítő alkotásokhoz a 17. század első évtizedeiből. A rajz stílusára éppen úgy a közép- és északitáliai hatások szintézise jellemző, mint a századvég legtöbb olasz mesteréére. Calvaert ahhoz az irányzathoz kapcsolódott, amely a manierizmus elvont, komplikált művészi ideáljával szemben a formai és tartalmi egyszerűséget, világosságot és az érzelmi kifejezés elmélyítését tűzte ki céljául. Azt a jelentős szemléletbeli változást, amely a vallásos festészetben az érett reneszánsz mesterek ábrázolásaitól a századvégi kompozíciókig végbement, jól érzékelteti három mű: Raffaello folignói Madonnáján (Roma, Pinacoteca Vaticana)

1. Szent Ferenc és a magasságban trónoló Madonna és gyermeke között fizikai és szellemi értelemben egyaránt nagy a távolság. Barocci hasonló témájú londoni rajzán

ls — amely Raffaello említett alkotásából eredeztethető — az égi es a földi szféra közötti kapcsolat már sokkal emberközelibb. Calvaert lapján szinte megszűnt a földi és földöntúli világ kettőssége: Szent Ferenc megfogja és ezzel mintegy segíti Máriának tartani a kisdedet, aki bizalommal teszi kezét a szent karjára. Ugyanígy fokozott közvetlenség jellemzi az újonnan meghatá11 Catalogue of Painting, Foreign Schools, Warszawa 1969, 183. sz. 1,1 Bergmans. S.. Denis Calvart, Bruxelles 1934, IX. t. Murr. Ch. Th. de. Description du Cabinet de Monsieur Paul de Praun, Nuremberg 1797, 7. |,; Gerszi, i. m. (fent 9. j.) 47. sz., 47. t. 17 Salmi, i. m. (fent 3. j.) 173. k. IS Mostra di Federico Barocci. Catalogo critico a cura di Andrea Emiliani con un repertorio dei disegni di Giovanna Gaeta Bertelà. Bologna 1975. 323. sz.