Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 65. (Budapest, 1985)
A Régi Szoborosztály Hans Multscher körébe utalt szobrairól
felé fésült. A fülek nem látszanak, haj takarja őket. A homlok tetején félköríves pánt takarja el a fejtető haját. Az oldalra hajtott fej alatt a felsőtestet köpeny borítja, melyet középen jól kivehetően ötgombos mellcsat fog össze. A kétoldalra fésült haj a nyak mellett a vállon nyugszik, elöl a keblen nem látható hajfonat, csupán a bal váll sziluettjében halad lefelé. Az esztergomi fej jellemzői: a budapestivel rokon kerekded-pufók arc. ugyancsak félig zárt felső szemhéjak; a budapestihez szinte iker-közeli orr- és szájtípus. Azonos a hajpánt, és az. hogy a kétoldalt arcot keretelő hajhullámok kissé ferdén felfelé haladnak. Az esztergomi ,,büsztön" azonban a váll mellett a köpenyre mindkét oldalon hajfonat ereszkedik alá, melyek csigamotívumban végződnek. Hasonlítsuk most össze e jellegzetességekkel azokat, melyeket a szakirodalom velük kapcsolatban említett szobrairól leolvasni kísérelünk meg. A sterzingi oltár (datálása 1458 körűire) szobrait mind Balogh Jolán, mind Eszláry Éva Gerstenberg monográfiájának fényképilluszrációi alapján állította párhuzamba a vizsgált két töredékkel. 1 ' 1 Újabban megjelent, Multscher főmű veit tárgyaló monográfia"' modernebb fotóinak segítségével talán hűbb képet alkothatunk a sterzingi és a rottweili női szentekről. A sterzingi Szt. Orsolya, Szt. Borbála, Szt. Apollónia és Szt. Katalin arca közül 17 véleményünk szerint csak Szt. Orsolya arctípusa, és fején a hajfonat képzése igazodik a korábban keletkezett rottweili Szt. Borbála típusához. A rottweili női szenttől véleményünk szerint teljesen elkülöníthetők a sterzingi Szt. Borbála, Szt. Apollónia és Szt. Katalin arctípusa. A rottweili Szt. Borhála és Szt. Mária Magdolna 18 fiatalos arcát oldalt dús, plasztikus hajfonat díszíti, a fejet kendő takarja. A haj oldalt látni engedi a füleket. Az érettebb-komolyabb sterzingi női arcok szerkezete más, eltér a rottweili típusoktól. A sterzingi szentek arca nyújtottabb: ez különbözik mind a rottweilitől, mind a kerekded budapesti és esztergomi töredékek arcszerkezetétől. Sterzingben az alakok felsőtestén a vállra hulló, vagy köpeny alá bújtatott, avagy a vállcsont elé és karhajlat alá futtatott hajfonatok sűrűsége és csavart fonása más, mint az esztergomi csigaalakban végződő megoldás. Az esztergomi csigavonalat jól ismerjük Közép-Európában: a máig fennmaradt, talán első emlékek közé tartozik a prágai Üj Városháza Fájdalmas Krisztusának haj végződése 19 (1411—1417). Multschernél az alábbi szobrokon figyelhető meg ez a hajfonat-elrendezés: az ulmi Münster Krisztusán 20 (1429), az ulmi Városháza királyszobrain 21 (1427 körül), a berlin-dahlemi ,,Mária Mag15 Az idézett illusztrációk: Gerstenberg. K.. Hans Multscher, Leipzig 1928, 1. t., 107. 110, 112, 118. képek 111 Tripps, H., Hans Multscher. Seine Ulmer Schaffenszeit 1427—1467, AH Konrad Verlag 1969 17 Tripps, H., i.m. 178—181. képek is Jó illusztrácók a szoborról: Tripps, i.m. (fent 16. j.) 75—77. k. és III. színes tábla l!l Kutal, A., Ceské gotické sochafstvi 1350—1450, Praha 1962, 111—112. k., datálása 15. sz. első évtizede — eltérő vélemény a datálásban: Homolka, J., in Parier und die Europäische Kunst unter den Luxemburger, Katalógus II, Köln 1978, 694, évszám: 1411—18. Megjelenéséig teljes irodalommal: Ceské umëni gotické 1350—1420 Katalógus, Prága 1968, 169—170., 238. k., datálás 1413. 20 Jó fényképfelvétele: Tripps, i. m. (fent 16. j.) 31. k. 21 Fényképfelvétele: Tripps. i. m. (fent 16. j.) 26—29. k.
