Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 65. (Budapest, 1985)
A Régi Szoborosztály Hans Multscher körébe utalt szobrairól
neve alatt szereplő Trónoló Madonnájával bővíthető az esztergomihoz hasonló emlékek felsorolása. Annak ellenére, hogy a budapesti fejet kifejezőbbnek tartja, mint a számára konvencionálisabbnak ható esztergomit, megfigyelését így összegezi: „Es ist offensichtlich, dass die Büste von Gran von der Kunst Multscher nicht mehr entfernt ist, als die Budapester von der Freisinger Maria, und so kann ihre Zusammengehörigkeit beweisen, dass sie auf einem Gebiet der österreichischen Bildhauerei entstanden sein mochten, das sowohl den Einfluss Jakab Kaschauers als auch denjenigen Multschers sich aufgenommen hatte". w Különös e következtetés mögött meghúzódó propblémák összetettsége: ha ugyanis a két nagy mester hatása közül az egyiké az egyik szobron nagyobb mértékben, a másiké a másikon erőteljesebben nyilvánulna meg, akkor Balogh Jolán és Eszláry Éva által javasolt szorosabb összetartozás, hogy ti. egy szárnyasoltár szekrénye számára készült volna a két női szent (eredetileg nyilvánvalóan teljes) álló alakja, veszítene valószínűségéből — hiszen az oltárszekrénybe, feltehetően egy mestertől, vagy azonos műhelyben készített szobrok között nagyobb a kohézió, semhogy kétféle orientációt árulnának el — ha pedig egy kör, egy oltárszekrény hipotézis a valószínűbb (amely az eltérő stílusaffinitást valló szerzők egyikénél sem képezi kritika tárgyát), akkor a két fejtöredék vélt eltérései a művészettörténész szubjektivitásában kondicionált, látszólagos eltérések, és valójában a két fej egyazon kéz, nem a pontos isemétlést maga elé célul kitűző munkájának eredménye. Mint ilyenek, a fejek lehetnek szorosan közeliek egymáshoz, mégpedig talán úgy, hogy egy körben készült két fejtöredék egyaránt távolabb áll, mind Kassai Jakab, mind pedig Hans Multscher művészetétől. Ilyen problémafelvetés arra világíthat rá, hogy a mégoly gyér, a 15. század középső évtizedeinek szobrászatára vonatkozó ismereteink mellett jogosult-e a két töredéket csakis Hans Multscher, vagy Kassai Jakab művészetének közvetlen hatása rádiuszában keresnünk? Mielőtt stíluskritikai elemzésünkben elmélyednénk, utalunk arra, hogy amennyiben a jeles szerzőktől megállapított közelség akár Kassai Jakabhoz, akár Multscherhez, nem bizonyul annyira plausibilisnek, mint azt eleddig hittük, akkor előzetesen is megállapítható, hogy mára elpusztult szobrokhoz is közel állhattak stílusban fejtöredékeink, nem szükségszerű a közvetlen kapcsolat a két nagy mester munkáival. Továbbmenve: ha szobrászmunkán kívül találunk olyan egyéb, képzőművészeti alkotást, pl. rajzokat, vagy táblaképeket, melyeken töredékeinkhez hasonlítható női fejeket fedezhetünk fel, akkor nem kizárható az sem, hogy a táblaképet készítő műhelyhez közeleső helyen, vagy a festőműhely munkáit ismerő szobrászmestertől készültek a budapesti és esztergomi szobrok. Ismert ugyanis, hogy a 15. század harmadik évtizedétől a délnémet, sváb, éppen az ulmi Multscher gyakorlatából kiinduló, szárnyasoltárokat készítő műhelyek sokszor közös grafikai előzményeket használtak fel, mind szobrok faragásához, mind táblaképek festéséhez. Vizsgáljuk meg tehát újból a fejtöredékeket! A Szépművészeti Múzeum Régi Szoborosztályán őrzött női szentre (11. kép) az alábbiak a jellemzőek: kerekded, pufók arc; a homlokzóna és az arc szem alatti része két tojásdad formát alkot; a száj kicsiny, szélessége nem haladja meg az orr szélességét. Az orcát keretező hajfonat a homlok magasságában felH Radocsay, i. h. 23—24
