Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 64. (Budapest, 1985)
Néhány újdonság a flamand és holland csendéletek körében
zeumokban őrzött képeik alapján. Ebben az összevetésben azonban Jan Frans számára nem sok babér terem. Természetesen nagyobb az ázsiója Londonban, ahol munkássága javarészét kifejtette. Horace Walpole 23 még harminc művéről tudott, ahogy azt E. Greindl említi. Ugyanő az ifjú Sonnak attribuálja az amsterdami Rijksmuseum egy Gyümölcsfüzérét, mely férfi-büsztöt keretez (33. kép). 24 Árveréseken is fel-felbukkan Jan Frans van Son neve, olykor azonban nem tűnik egészen megalapozottnak használata. 25 A budapesti Múzeumba a Zichy gyűjteménnyel került egy hagyományosan neki attribuait Asztali csendélet, 26 mely rossz állapota ellenére jól mutatja stílusának antwerpeni kapcsolódását és kvalitásait (34. kép). A ,, Prunkstilleven" minden kellékével ellátott (keleti szőnyeg, drapériák, kínai tál, drága ételek, virág, táji háttér, kontrasztként jobbra hátul az eucharisztikus szimbólumok), elegánsan tagolt kompozíció közvetlenül folytatja ikonográfia és előadásmód tekintetében egyaránt Jan de Heem vonalát. A világosabb kolorit, a levegősség és luminozitás, valamint a középtengelybe állított rózsacsokor festése viszont a századvég kifinomult ízlésére és dekorativitás-igényére vall. Ennek felel meg a de Heemekhez viszonyítva kissé szárazabb rajz is. Mindez összhangban van a Warner által adott jellemzésben foglaltakkal, 27 és további jelzett analógiák is alátámaszthatják ezt a régi meghatározást. 28 Ami előzményeit illeti, komponálás és előadásmód tekintetében Joris van Sonnál és az id. Gillemansnál egyaránt találunk példákat, 29 az antwerpeni csendélet-stílus további alakulásáról, mind olaszosabbá válásáról pedig a párhuzamos fejlődést képviselő ifj. J. P. Gillemans jelzett képei alapján alkothatunk fogalmat. 30 A XVII—XVIII. század fordulóján a gyümölcs- és virágfüzérek változatos formákban jelennek meg Európa-szerte. Alig szakad el a flamand előzményektől Karel de Vogelaer Virágfüzér fiatal nő képével című jelzett festménye (35. kép), 31 mely e képtípus késői példája. A middelburgi származású festő javarészt 23 Walpole, H., Anecdotes of painting in England ... 1782, III, 19. 24 Olaj, vászon 139X120 cm; ltsz.: A763-A766, A fényképet a Rijksmuseumnak köszönöm. " 25 Például: London, Christie's 1979. Jul. 13. 251. sz. 111. ábra, mint szignált Jan Frans van Son (olaj, fa 55,2X84,6 cm). — Ugyanez a kép: London, Sotheby 1980. Dec. 10. 48. sz. mint jelezve: Joris van Son f; a következő megjegyzéssel: Sold with certificate from Dr. W. Bernt (dated Dec. 1979) describing the painting as the work of J. D. de Heem. — Másfelől Joris van Sónként szerepelt egy stílusában inkább már a század végét idéző csendélet De Heem jelzéssel, mely valószínűleg Jan Frans van Sontól származik: London, Christie's 1980. Dec. 12. 89. sz. 26 Ltsz.: 53.434, olaj, vászon 78,5X98 cm. Pigler, A., i. m. (1967) 654. 27 Warner, R., i. m. (1975) 199. 94/a-b. 28 Például: J. F. v. Son: Csendélet osztrigával és gyümölcsökkel. Jelezve balra lent. Paris, Hôtel Drouot 1972. Márc. 20. 15. sz. — A leírás alapján hasonló lehet a lille-i múzeum Virágvázás csendélete, 1705-ből jelezve, kat. 1893. 733. sz. 29 J. P. Gillemans I.: Rákos csendélet. Jelzett, datált 1657. London, R. Green 1979 őszén. 8. sz. — Joris van Son: Gyümölcscsendélet táji hátérrel. Jelzett, datált 1663. London, Christie's 1983. Jul. 8. 35. sz. 30 J. P. Gillemans II.: Gyümölcsfüzér kőmellvéden park bejáratánál. Jelzett, datált 1691. Versailles, Trianon-Palais 1967. Máj. 21. 8. sz. 31 Ltsz.: 77.17. Olaj, vászon 74X60 cm. Jelezve balra lent: K van Vogelaer. Vétel budapesti magántulajdonból, 1977. Az eladó birtokában volt egy 1926 májusában Bécsben kelt expertise Dr. Ludwig W. Abelstől. — Restaurálta Somogyi Ferencné 1982— 83-ban.
