Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 64. (Budapest, 1985)

Néhány újdonság a flamand és holland csendéletek körében

Itáliában dolgozott, 1695-ben bekövetkezett haláláig.

32 Elsősorban nagyméretű dekoratív vásznai ismertek, de tudjuk, hogy portrékat is festett. A hágai Mauritshuis őrzi egy Férfiképmását,

33 mely attitűdjében és nagyvonalú, helyenként pasztózus festésmódjában szintén a mester olasz iskolázottságát bizonyítja. Virágfestőként Paolo Porpora, Mario Nuzzi és Christian Berentz hatását mutatja, innen stílusának dekorativitása, buja áradása. Sajátos kettősség érvényesül ezen a budapesti képén, mivel a kompozíció hagyományos, a felfogás azonban eltér a flamand előképekétől. Ebben a képtípusban a portré szokás szerint mint kép a képben jelenik meg, amit általában egy belső keret is hangsúlyoz. Itt viszont a festett virágok közül szinte elevenként tekint ki a fiatal női arc, s csupán a lépték-különbség utal arra, hogy két, nem egyidejű ábrázolás egyesítéséről van szó. Az arckép aprólékosabb, ugyanakkor a virágok nagyvonalú, rutinos festése is bizonyos ellentétet képez, ami esetleg egy másik kéz közreműködésére engedne következtetni, ha nem egy olyan mesterrel állnánk szemben, aki a portréfestésnek is specialistája volt. Hogy milyen irányban oldotta fel ezt a kettősséget Vogelaer, arra jó példa Nő virágfüzérrel című londoni képe,

34 ahol a virágokból és gyümölcsökből kötözött füzért a profil mellképben látható nőalak átölelve tartja, tehát mintegy Flora, vagy Pomona szerepében jelenik meg. — Szép számmal tulajdonítanak azonban Vogelaernak az északi hagyományhoz szorosabban kapcsolódó virágfüzér ábrázolásokat is.

35 Csupán néhány évet töltött Itáliában 1648—53-ig a holland Mathias Withoos, ez azonban egész művészetét döntően befolyásolta. Választott műfaja, az alkonyati tájban ábrázolt „természeti csendélet", a Vanitas-képeknek sajátosan délies hangulatot sugárzó válfaja.

36 A Szépművészeti Múzeum Virágcsendélet a szabadban című képét Sam Segal hozta összefüggésbe M. Withoos nevével (36. kép).

37 Meggyőző analógiák a szignált művek közül a nottinghami múzeum Bogáncs és lepkék tájban című képe, egy 1974-ben Londonban elárverezett, teljes névvel jelzett Virácsendélet Róma látképével a háttérben és az Álombeli 32 Puyvelde, L. v., La peinture flamand à Rome, Bruxelles 1950, 139. 50. tábla.; Bottari, S., Appunti per la „natura morta" barocca a Roma; opere di Karel von Vogelaer e di Franz Werner Tamm. Arte Antica e Moderna 25 (1964) 433—36. 137/b.; Mitchell, P., European Flower Painting, London 1973, 254. 33 Ltsz.: B793 (kat. 677. sz.), olaj, vászon, 90X72 cm. A kezében tartott bogáncs alapján valószínűleg a művész önarcképe, akinek művészneve a Bent-ben Distelbloom (= bogáncsvirág) volt. (Itáliában Carlo dei Fiori néven is szerepel.) 34 London, Christie's 1978. Jul. 14. 158. sz. 35 Koppenhága, Királyi Múzeum. Virágfüzér a Bűnbánó Magdolna képével, és Virágfüzér mitológiai jelenettel. Ld. Gammelbo, P., Dutch Still-Life Paintings from 16th—

18th Centuries in Danish Collections, 1960, 148—149. sz. 36 Bergström, I., Holländskt stillebenmáleri under 1600 tálét, Göteborg 1947, 190— 192.; Mirimonde, A.-P. de, „Mors omnia vincit" de Mathieu Withoos, Oud-Holland (1958) 111

—114.; Bol, L. J., Holländische Maler des 17. Jahrhunderts nahe den grossen Meistern, Landschaften und Stilleben, Braunschweig 1969, 338.; Warner, R., i. m. (1975) 236. 13/d.; Segal, S., A Flowery Past, Kiállításkatalógus, Amsterdam, Galerie P. Boer — Braunschweig, Herzog Anton Ulrich Museum, 1982, 51.; Das Stilleben und sein Gegenstand, Kiállításkatalógus, Drezda 1983, 171. 182. sz. 37 Ltsz.: 63.3, olaj, vászon 99X132,5 cm. Vétel magyar magántulajdonból. Restaurálta Deák Klára 1964-ben. A leltárban mint „Olasz festő, XVII—XVIII. sz." szerepelt; felmerült Abraham Brueghel szerzősége is, de a kép mindeddig nem került publikálásra. — Sam Segal levélbeli közlése 1978-ban kelt.