Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)
A budapesti háromalakos dombormű
szokásos attribútumai, a köpeny és a pálca hiányzanak. Ez az értelmezés magyarázatot adna a két alak idősebb korára, de nem változtatna azon, hogy a két mű ábrázolásának tárgya alapjában eltérő. Agaklés domborművének egész hangsúlya a jelenet pillanatnyiságán van, a budapesti reliefé nyilvánvalóan az idő fölötti szoborszerűségen; innen adódik kapcsolata a 4. század érett és késői stílusú domborműveivel, mint az Ilissos-sztélé, amellyel a budapestit ismételten összehasonlították. 20 Kétségtelenül egyezik vele a formátuma és nagy mérete, másokkal viszont, mint például az ún. Búcsúzás-sztélével a lelki tartalom intenzitása, ami a három alak néma együttlétéből és szembenállásából kiérzik. 21 Az Ilissos-sztélével és néhány további sírrelieffel közös még a budapesti reliefnek az a különössége is, hogy a halott fémből készült koszorúval megkoszorúzva jelenik meg rajta. A jobb halánték mögött a törés szélén még épen megmaradt csaplyukat (12. kép) ugyanis nem lehet másképp értelmezni. A homlok ferdén felfelé futó barázdája is egy ilyen járulékos elemre utal. 22 J. Frei feltételezése szerint kilenc további mű — domborművek és szobrok —, köztük nem kevesebb mint három közöletlen sírsztélé származik a budapesti relief mesterének kezétől. 23 Nincs helye itt a kérdés újratárgyalásának, annál kevésbé, mert Frei a sztélé eddigi egyetlen részletes vizsgálaton alapuló datálására — K. Braunéra, akinek disszertációját még nem használhatta,'-" 1 — nem tért ki. Nem vizsgáljuk tehát itt azt a problémát, valóban olyan későn (320 körül) készült-e a sztélé, mint Frei feltételezi, és azt sem, milyen mértékben érvényes a „Budapest-mester" általa összeállított oeuvre-jének javasolt időrendje. Az attikai sírreliefek szakállas fejeinek K. Braun művében gondosan összeállított sorozata azonban a budapesti sztélé halottjának fejére vonatkozólag is értékes tanulságokat nyújt. 2 "' Egyetlen egy sincs ugyanis köztük, amellyel a budapesti fej valóban összehasonlítható. Sőt éppen egy ilyen összehasonlítás mutat rá sajátos vonásaira, a feszültségre egyes részleteinek kidolgozása közt, mint például a haj és szakáll vázlatszerűen elnagyolt részei szemben a feszes-sima bőrfelülettel, vagy a kis száj szemben az erőteljes, széles orral, amelynek íve a szemöldökhöz vezet, nem is beszélve a szemek hangsúlyozottan ferde tengelyéről, amelynek révén a szempár az arc egészének izolált részévé válik. Mindez szembetűnő kiegyensúlyozatlanságról, részletekre bomló plasztikai kidolgozásról tanúskodik; ugyanezt már K. Braun megállapította a testfelülettel kapcsolatban (11. kép), amelyen „egymáson megtörő síkok" találkoznak. 20 20 Athén, Nemzeti Múzeum, 869; 1874-ben az Ilissos medrében találták. Karusu : i. m. 114 sköv. 2 * Athén, Nemzeti Múzeum, 870. Athénban találták 1882-ben. Karusu: i. m. 113 sköv. 22 Ma mérhető mélysége 0,98 cm. Tudomásom szerint Möbius (Gnomon 30 [1958] 53) volt az első, aki az ilyen koszorúk jelentőségére rámutatott. Mindenesetre figyelembe kell venni, hogy az Ilissos-reliefen nemcsak a fiú, hanem a nyaka mögötti fúrt lyuk tanúsága szerint (Himmelmann, 20. kép) az apa is ilyen fémkoszorút kapott. Kétlem azt, amit Möbius gondol, hogy ez a halott mystés-voltának külső ismertetőjegye lett volna. 23 Frei, 27 sköv. 2/1 Braun, 75 sköv. 25 Felsorolása nem teljes. Én csak egy példára utalok, öreg férfi szakállas fejére az eleusisi múzeumban (m.: 0,33 m), jobb keze a szakállán, típusa az Ilissos-sztélé apa-figurájáé. Conze: 1293 a. sz. (képpel); EA 1298. sz.; Lippold, 274, 9. jegyz. 20 Braun, 75.
