Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)

A budapesti háromalakos dombormű

A budapesti sírdombormű a maga nemében különálló példány a késői, nagyméretű sírreliefek csoportjában. Méretei és technikai kivitele egyaránt ide sorolja, világos felépítésű, magába zárt háromalakos jelenete azonban jól megkülönbözteti az emlékcsoport többi darabjától, amelyen, mint ismeretes, általános a visszatérés a kétalakos kompozícióhoz.

27 A kapcsolódás a század első felében és közepén uralkodó három- vagy többalakos családi jelenetek típusához nem annyira döntő fontosságú, mint az, hogy nyilvánvalóan ennek a korszaknak két különálló témaköre egyesült itt: az egyik a búcsúzási jelenet, a másik a pais kíséretében ábrázolt atléta. Közös vonása a sztélének az Ilissosmester nemzedékével a főalak monumentalizálása és héróizálása, egészen a részletek érzékletes kifejezéséig (a halott megkoszorúzása és a nőalak kifejező mozdulata); elválasztja azonban tőle a teljesen egyéni relief stí lus : az alakoknak nem a relief alapsíkjával párhuzamos, hanem erősen rövidüléses térhatású beállítása.

28 A budapesti sztélé mestere ebben is attikai, még pedig rendkívül egyéni, erősen retrospektív felfogású művész. Jelenleg nincs több olyan mű, amelyen biztosan az ő keze munkáját lehet felismerni. FELIX ECKSTEIN (Freiburg i. Br.) 27 Himmelmann, 25, 29. 28 Ebben a budapesti sztélé a moszkvaihoz (Diepolder, 32. tábla) áll a legközelebb.