Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Két Goya képmás. Manuela Ceán Bermúdez és José Antonio Caballero
hogy keletkezésének megközelítő idejét — úgy érezzük hitelt érdemlően — meghatározhassuk, és ugyanennyi, hogy a ragyogó szemű, szabálytalan arcvonású asszony leánynevét megismerjük. Pedig ez a kép háromnegyed százada látható a budapesti Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteményében és a portréfestészetben éppen első próbálkozásait tevő Goya nőalakjai között már korán egy igen sikeres regény egyik főalakjává vált. 16 Doha Manuela képmását 1908-ban vásárolták meg Bécsben a Miethke-féle műkereskedelmi szalonban. A másik Goya portré ugyancsak ezidőtájt került madridi műkereskedelemből a múzeum tulajdonába. A vászon Caballero márki igazságügyi minisztert ábrázolja. 17 A márki 1798 augusztusában került a politikai színpadra, amikor a liberális Saavedra utódaként miniszterré nevezték ki. 1800-ban vette feleségül a királyné egyik udvarhölgyét, Maria Soledad de la Rocha Fernandez de la Pena-t. A márkiról 1802-ben Goya már festett egy portrét, de csak házasságuk után hét esztendővel készítette el a miniszter és az udvarhölgy képmásait (90—91. kép). 18 Egyes szerzők — az életrajz pontosabb tanulmányozása nélkül — úgy tartották, hogy Caballero az asszonynak köszönhette befolyását, sőt miniszteri tárcáját is, ez a feltevés azonban ma már megdőlt. Caballero márki, akinek jellemzését számos korabeli emlékiratból, levelekből ismerjük, egy nagybátyja, Don Jerónimo Caballero, a régi olasz hadjáratok veterán katonája révén került, a liberális áramlatok megszűnése után, a miniszteri székbe. Godoy, a királyné kegyence, a király bizalmasa, aki Caballero esküdt ellensége volt, említi ezt a bácsikát, aki egy ideig a hadügyek minisztere tisztét töltötte be. 19 Már Loga is azt írta, 10 Feuchtwange r, L. : Goya, Budapest, é. n. 17 V., 105,5X84 cm. Jelzése az ábrázolt kezében levő papíron: Ex™o sor. Marqués de Caballero Ministro de Gracia y Justicia etc. etc. Por Goya 1807. P i g 1 e r, A.: i. m. I. 278—279; új irodalom: H. Takács M. : Spanyol mesterek Zubarántól Goyáig. Budapest, 1984. 45. sz. 18 V., 105X84 cm. Jelzése az ábrázolt kezében levő papírlapon: Ex ma S ra Mar De Caballero. . . Goya 1807. Kiállítva 1982-ben a madridi (Pintura espanola en las colecciones centroeuropeas), 1983-ban a müncheni és a bécsi (Von Greco bis Goya) című kiállításokon. Egykor a budapesti párdarabbal együtt Corvera márki tulajdonában volt. 1968-ban szerezték meg amerikai magántulajdonból a „Bayerische Hypotheken- und Wechsel Bank AG" részére. Kiállítva a müncheni Neue Pinakothekban. 19 V.o. P e r e y r a, C. : Cartas confidenciales de la Reina Maria Luisa y de Don Manuel Godoy. Madrid, 1935. 179. A korabeli emlékiratok, levelezések, hivatalos iratok, útleírások számtalan esetben foglalkoznak Caballero márki személyével. Lady Holland a diplomaták, külföldi utazók és a madridi „társaság" véleményét foglalja össze feljegyzésében: Caballero sem kegyes, sem igazságos, sem lovag nem volt. A szójáték (gracia = kegy, justicia = igazság, Caballero — lovag) nevére és rangjára utal (vö.: Lady Holland, E. V.: The Spanish Journal. London, 1910. 84). Duchesse d"Abrantès, Junotnak, Napoleon neves hadvezérének a felesége azt írja, hogy Caballero a királyné bizalmasa volt, aki felhasználta őt Godoy ellen, „un certain Caballero"ként említi és minden rátermettség nélküli („homme sans aucune capacité"), meggyőződését váltogató, még a királyi családot is eláruló kreatúrának nevezi. Leírja, hogyan árulta el a tanácsban a nagy titokban amerikai menekülésre készülő udvar terveit, mellyel a népet is a királyi család ellen hangolta (vö. D' A b r a n t és, Madame la Duchesse: Mémoires, Paris. VII. é. n. 126). Caballerot valamennyi jellemzője a reakciós vonal képviselőjének nevezi, Godoy is, Urquijo is ellensége volt. Godoy azt írta róla, hogy úgy kapta meg magas hivatalát, hogy egyetlen oldalt sem olvasott történelemből, nem ismerte sem a jogot, sem a törvényeket, filozófiája (inkább életfelfogást érthet alatta) rossz és nevetséges dialektika, ismeretei a római és a hazai jog néhány régi kommentátorából táplálkoztak (vö. Memóriás. II. 354—356). Caballero végülis követte az udvart Bayonneba, majd José Bonaparte kiűzése után, 1812-ben emigrált. Egészalakos képmása A. Estevétől a Villavicencio gyűjteményben van, melyen fiatalabbnak látszik, mint az 1802-es és az 1807-es Goya portrén (vö. Sori a,
