Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Dél-hollandiai paraszt-interieurök csendélettel
található, 69 és csendéleti részletében sok rokonságot mutat a pesti képpel. Asztali csendéleteinek komponálása és festésmódja is hasonló. így az egyik dordrechti Zöldség- és gyümölcscsendéleten 70 a diagonálisokra épülő elrendezés, a képmező és a tárgyak aránya, a felület „Feinmaleres" kidolgozottsága megegyezik a pesti képével (83. kép). Ha elfogadjuk Hubert van Ravesteyn szerzőségét, akkor kételkednünk kell viszont az évszám eredetiségében. Ravesteyn 1651-ben ugyanis még csak 13 éves volt. A korai datálásnak egyébként a kép finomfestői sajátosságai is ellentmondanak. Aprólékossága, keménysége Gerard Dou késői képeinek csendéleti részleteit idézi, azét a leideni mesterét, aki az 1660—70-es évek ízlésének megfelelően a zsánerjelenetek erotikus tartalmát már a polgári milieu „emelkedettségével" leplezte. A holland paraszt-interieurök iránt a XVIII. században újra feltámadt az érdeklődés. Ez az a kor, melyben Nicolas Lancret az alakok átfestésével gáláns jelenetté változtatta Willem Kalf több korai, párizsi korszakából származó kamra-képét. 71 Megkezdődött azonban ennek a XVII. századi képtípusnak a másolása és hamisítása is. Frappáns bizonyíték erre egy 1757-ben zajló per, melyben Paulus Constantyn La Fargue festő és öccse elpanaszolja, miként használta ki őket a híres hágai műkereskedő, Gerard Hoet azzal, hogy többek között Saftleven képeket másoltatott velük. A dokumentumból nemcsak e munka nehézségeiről és a rossz körülményekről értesülünk, de megtudjuk azt is, hogy a kis kabinet-képeket felnagyítva, az eredetileg alig látszó részleteket is kidolgozva, saját stílusukban (= elrendezés és manir) kellett a La Fargue fivéreknek megfesteniük. 7- Hogy ezek a gondosan másolt Saftlevenek (,,. . . angstvallig kopieeren van Zagtleevens") kinek a neve alatt kerültek forgalomba, arról nem szól a perirat. A Szépművészeti Múzeum egy Paraszt-interieurjének' 3 rejtélyét azonban alighanem megoldja (85 kép). A kép motívumai, kompozíciója egy 1635—45 között készült délhollandiai paraszt-interieurének felelnek meg, festésmódja, fényhatása azonban a XVIII. század közepének stílusára vall. A kép jelzése pedig: Jacobi de La Farge, aki valószínűleg azonos a perben résztvevő, de keresztnevéről nem ismert fiatalabb másoló mesterrel. Jacobus Elias La Fargue 1742-ben született, így a per idején kiskorú. A másolatokat tehát tanulóévei alatt készítette, később táj- és városképfestőként dolgozott.~ r> EMBER ILDIKÓ 69 Istálló-belső csendélettel. Jelezve HR monogrammal. Vászon, 56X70 cm. Wassenaar, H. L. Larsen gyűjtemény. Elárverezve: Hága, 1943. I. 25. 61. sz. — Fára festett változata: Modena. Galleria e Museo Estense. 199. sz. 70 Dordsmuseum. Jelezve HR monogrammal. Fa, 33X37,8 cm. Kiállítva: Dordrecht 1962. Stilleven uit de 17de eeuw. 75. sz. 71 Grisebach, L. : im. 80—81. 72 Van Zu i den. P. C: La Fargue en Gerard Hoet. Oud-Holland XXXIV. 1916. 114—126. — „. . . wij die kamerschilderijen op onze eige ordinantie en manier zouden doen." 73 Ltsz.: 4275. Fa, 49X63 cm. Jelezve jobbra lent. — P i g 1 e r, A.: i. m. 217. 74 Wurzbach, A. von: i. m. I. 528.
