Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)

Két Goya képmás. Manuela Ceán Bermúdez és José Antonio Caballero

KÉT GOYA KÉPMÁS MANUELA CEÁN BERMÚDEZ ÉS JOSÉ ANTONIO DE CABALLERO A budapesti Szépművészeti Múzeum palotájának elkészülte utáni évtizedekben a már eleddig is jelentős művekkel képviselt spanyol „iskolát"

1 három Goya festménnyel gyarapították. Az új szerzeményekből kettő képmás, a harmadik a mestertől capriccióként megnevezett életképszerű jelenet: egy rablótámadást ábrázol.

2 A portrék külön érdekessége abban rejlik, hogy míg a Sehora Ceán Bermúdezt bemutató vászon (86. kép),

3 még a rokokó ízlésbe illeszkedő, formaképzésében a gobelintervekkel rokon alkotás, addig az 1807ben készült Caballero portré a már érett mester rutinos munkája. Már a két modell maga is a XVIII. századi spanyol társadalomra jellemző széles skála két pólusán helyezkedik el. Juán Augustin Ceán Bermúdez a felvilágosodás, a liberalizmus, a politikai, gazdasági, művészeti haladás hívei közé sorolható; José Antonio Caballero márkit intrikus, reakciós, tudatlan, állhatatlan figurának festik le kortársai. Annak ellenére, hogy emlékiratokban és történeti munkákban gyakran felbukkan, neve a Goya képmás nélkül, már régen a feledésbe merült volna. A képmások előadásmódján, színkezelésén — noha kompozíciójuk között alig van különbség — az elkészültük között eltelt több mint három évtized festői tapasztalata világosan leolvasható. Mindkét figura karosszékben ül, derékon alólig látható és balfelé fordul. Tanulmányozásuk során a Goya művészetében és a kor gazdasági-politikai-történeti viszonyaiban járatos szemlélő mind a spanyol viszonyokról, mind az ábrázolt személyekről számos olyan értesüléshez juthat, mellyel a mester, akarva-akaratlan az őt körülvevő világot a maga eszközeivel ábrázolta. Senora Ceán Bermúdez férje, egykor Mengs tanítványaként, festőnek készült. Neve azonban művészeti íróként maradt fenn az utókorra, noha a gazdasági életben is tevékeny részt vett a XVIII. század 80-as 1 A múzeum spanyol gyűjteményének történetét 1. H. Takács, M.: Spanyol festészet a primitívektől Riberáig. Budapest, 1982. 2 Rablótámadás (korábbi címe: Jelenet a spanyol függetlenségi háborúból), v.., 69X107,5. Vétel 1912-ben. V.o.: P i g 1 e r, A.: Katalog der Galerie Alter Mester. Budapest, 1967. I. 398—399. 3 121X84,5 cm. Marqués de Casa Torrés gyűjteményből. Vétel 1908-ban Bécsben a H. O. Miethke cégtől. Vö. P i g 1 e r : i. m. I. 279—280.