Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)

Dél-hollandiai paraszt-interieurök csendélettel

Saftleven hatása alatt festette.

47 Érthető, hogy szignált budapesti képe

48 az Esterházy gyűjteményben még Jan Weenix nevén szerepelt, Mündler pedig Cornelis Saftleven művének tartotta (77. kép). Jellemző vonása, hogy az állatokat is szinte portrészerűen, emberi mimikával ábrázolja, mélázó tekintetüket a nézőre irányítva. A nőalak fejtartása, arckifejezése emlékeztet Verwilt amsterdami fiúportréjára,

49 a kép datálásához azonban ez nem szolgáltat elegendő támpontot. Az állat- és emberalakok hasonló, mondhatni egyenrangú megjelenítése azonban nem csupán az arcképfestő sajátos képességeinek tulajdonítható. Ikonográfiailag indokolt az ilyen ábrázolás, minthogy e paraszt-életképek az érzékek örömeinek élő ember alantas mivoltára utalnak. A korai példákon az öt érzék ábrázolása a leggyakoribb, a század közepe táján pedig még speciálisabban erotikus színezetű zsáner-elemek kapcsolódnak az ütött-kopott edények, zöldségek, hulladékok mind hangsúlyosabbá váló ábrázolásához.

50 A kamrai csendéletek ikonográfiái kérdéseit érintette Klinge-Gross tanulmánya, és az alapvető Vanitas-tartalom mellett feltételez sajátos morális-didaktikus értelmet.

51 Claus Grimm a münsteri kiállítás katalógusában foglalkozik ezzel a csendélet-típussal, mint a piaci és konyhai csendéletek derivációjával.

52 A törött és piszkos tárgyak rendetlen együttesét a „megfékezetlen természet" képeként értelmezi, s utal e jelentés továbbélésére a finomfestészetben. A század második felének zsánerfestészetében részletesen elemezték a hasonló célzatú ábrázolásokat,

53 de ismereteink szerint nem mutatták ki eddig az összefüggést a rusztikus csendéletek jelentése és a Lustaság bűnének ábrázolása között. Az erények és bűnök hagyományos ikonográfiájába a XVI. századi embléma-irodalom révén új elemek szövődtek. D. V. Coornhert hatását mutatta ki Stridbeck

54 id. Pieter Bruegel Prudentia allegóriáján, melynek lényege az okosság fogalmának azonosítása — ellentétben az isteni Sapientiával — a mindennapi élet praktikus dolgaiban való jártassággal. Innen már egyenes az út a háziasszonyi erények XVII. századi 47 A képmező és a figurák aránya, valamint az állatok ábrázolása tekintetében analóg művek Cornelis Saftleventől Schulz monográfiájában: Pásztorok imádása, 1635. Kat. 558. sz. 15. kép; Istálló-belső. Kat. 659. sz. 14. kép; A tehénné változtatott lo és őrzője, Argosz, 1650. Kat. 569. sz. 33. kép; Nyáj parasztudvaron, 1652. Kat. 574. sz. 39. kép. 48 Istálló fejő nővel. Fa, 46,5X62 cm. Ltsz.: 384. Jelezve balra a deszkapalánkon: VWilt. P i g 1 e r, A.: i. m. 754. — a korábbi irodalommal. 49 Rijksmuseum. Ltsz.: A 450. Van Nes admirális fiának képmása. Vászon, 114X 92,5 cm. Jelezve: F. Verwilt 1669. Kat. 1976. 577. repr. 50 Pl.: P. J. Quast: Paraszt-interiur. Amerikai magángyűjteményben. Kiállítva: Worcester, Art Museum, 1979. 17th Century Dutch Painting. 27. sz. repr. — J. M. Molenaer: Parasztkonyha. Göttingen, Kunstsammlung der Universität. — E. v. d. Poel: Udvarlás parasztszobában, 1648. Drezda, Gemäldegalerie. Ltsz.: 1328. 51 I. m. 70. és 80—83. — Herman Saftleven 1634-ben készült kamra-képeinek elemzése kapcsán utal a bagoly emblematikus jelentésére. Ehhez újabb szempontokat adhat még: Tot Lering en Vermaak. Kiállításkatalógus, Amsterdam, 1976. 65. kép, valamint a 44. sz. kép a golyózó gyerekek motívumával kapcsolatban. 52 Ld. 41. sz. jegyzet. 372.; Grimm, C: Küchenstücke — Marktbilder — Fischstilleben. 352—378. 53 Tot Lering (ld. 51. jegyzet) 33., 34. és 65. sz.; Die Sprache der Bilder. Kiállításkatalógus. Braunschweig, 1978. 25. sz. ; — Nicolaes Maes, Jan Steen, Vermeer és Jan Olis művekkel összefüggésben. 54 Stridbeck, C. G.: Bruegelstudien. Stockholm, 1956. 151—158. 36. kép.