Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Dél-hollandiai paraszt-interieurök csendélettel
ábrázolásaihoz. 55 Formai szempontból nincs ilyen szoros kapcsolat a bűnöket ábrázoló Bruegel-metszetek és a későbbi paraszt-életképek között, gondolati hatásuk azonban kétségtelen. A főbűnök közül Gula és Luxuria alapmotívuma a mértéktelenség, ezek pedig szorosan összefüggnek Desidiával, a lustasággal, 56 s nyomukban jár a szegénység. A romos kunyhókban és istállókban összedobált ócska tárgyak a „rendetlen háztartás" képével tehát a megzabolázatlan természetre, a mértéket nem ismerő ember bűnösségére utalnak. A Gorinchemből származó G. D. Camphuysen működését Amsterdamban (1643—52-ig és 1665—72-ig) és Stockholmban (1652—65-ig) fejtette ki. Változatos oeuvre-jében jelentős helyet foglalnak el a paraszt-interieurök és pásztorjelenetek, s ezek pajzán karaktere vitathatatlan (78. kép). 57 Zsánerképein ritkán válik domináns elemmé a csendélet, 58 de vannak csendéletként felfogott állatképei (79. kép) 59 és asztali csendéletei is. A dordrechti múzeum jelzett Zöldségcsendéletét (80. kép) L. J. Bol mint a rusztikus csendélet áttételét mutatja be. 60 A Szépművészeti Múzeum egy igen kvalitásos Konyhai csendéletét 61 szeretnénk kapcsolatba hozni e kép alapján Govaert Camphuysen műveivel (81. kép). A meleg barna tónusú festmény balról jövő, erőteljes megvilágításban ábrázolja a fa asztallapon elhelyezett öblös rézedényt, egy poharat, tálon nagy darab füstölt húst, két nyulat, néhány almát és a háttérben összekötött répákat. A tárgyak igen plasztikusan jelennek meg, anyaguk érzékeltetése mesteri. A vadnyulak rőttel vegyes szürke bundája, a vörös cseréptálon a sárgás-törtfehér húsdarab, a barnás és sárga répák, pirosas almák, s a lábas megcsillanó vörösréz belseje fölött a zöld drapéria határozzák meg a kép színharmóniáját. Motívumkincse 55 Az előrelátás és a jövőről gondoskodás illusztrálására szolgáló disznóölési jelenet a későbbi zsánerképek (pl. I. van Ostade) értelmezését is módosíthatja, amenynyiben az nem kizárólag mint memento mori fogható fel, bár a disznóhólyagot fújó gyerek jelenléte kétségtelenül Vanitas-motívum. A halál tudata azonban Bruegel Prudentiájának is fontos összetevője. V. ö. : J o n g h, E. de: Réalisme et réalisme apparent dans la peinture hollandaise du 17e siècle. Kiállításkatalógus: Rembrandt et son temps. Bruxelles, 1971. 169—170.; Tot Lering... Kat. 24. sz. 56 S t r i d b e c k, C. G. : i. m. 120—121. 57 Wurzbach, A. von: i. m. I. 239—240. „Der Gegenstand ist in der Regel eine Magd, welche die Liebeswerbungen eines Bauernjungen energisch zurückweist..."; R a p p, B.: Djur och Stilleben i karolinsk maleri. Stockholm, 1951. 15— 26: Govert Camphuysen 1624—1672. 2—3. 6. kép.; Bol, L. J. : i. m. 1969. 227. 242. 278. — A pásztorjelenetek, illetve a fejés ábrázolása a XVI. századi flamand előzmények alapján szintén a Luxuria és Desidia ikonográfiájához kapcsolható. Pl.: Id. Pieter Bruegel (Falusi táj tehenekkel. 1552—1554. Washington, National Gallery) és Lucas van Valckenborch (Tehenek fák alatt. 1573. Frankfurt, Städelsches Kunstinstitut) rajzai. — Példák a holland festészetből: Lambert Doomer: Pásztor és pásztorlány. Oldenburg, Landesmuseum; Paulus Potter: Fejő nő. 1648. Schwerin, Staatliches Museum. 58 Legjobb példája egy német magángyűjteményből 1968-ban Mainzban kiállított (Werke alter Meister aus Privatbesitz. Kat. 16. sz.) Istálló-belső köpülő nővel, jelezve 1645-ből, csendéleti részletében rézüsttel, csobolyóval, teknővel, cserép lábassal, korsóval és kosárban óriási retkekkel. 59 Kotlóstyúk és macska. Fa, 72,4X106 cm. Jelzett Philadelphia, Johnson Collection. Kat. 1913. és 1972. 560. sz. m Asztali csendélet zöldségekkel és rézedénnyel. Vászon, 47,5X62,5 cm. Jelzett. Dordrecht, Dordsmuseum. — Bol, L. J.: i. m. 1969. 278. 263. kép.; Natura in Posa. Milano, 1977. 182. repr. A képet csak reprodukcióról ismerem. 61 Tölgyfa, 53X71 cm. Ltsz.: 3827. Jobbra lent később bekarcolt szignatúra: Rembrandt van Ryn f. 1641. P i g 1 e r, A.: i. m. 531. mint Paudiss; a korábbi irodalommal. — A képet B. Forgó Margit 1982-ben restaurálta. A hamis szignó alatt nem található korábbi jelzés.
