Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Dél-hollandiai paraszt-interieurök csendélettel
csupán a Szépművészeti Múzeumban levő Állatvásár című képével 15 összehasonlítva is jelentős különbséget tapasztaltunk. Feltűnt, hogy a Wurzbach, és nyomdokán Bernt által mintaként közzétett szigatúra egyedül áll Cornelis Saftleven életművében, amennyiben ,,ch"-val és kettőzött „ee"-vel van írva. 16 Megegyezik azonban — ami helyesírását illeti — ez az írásmód a mester Lucas Vorsterman által metszett portréjának aláírásával, melyhez Anthonis van Dyck készített előrajzot. 17 Az erősen besötétedett, többrétegű lakkal fedett kép jobb megítélhetősége érdekében elhatároztuk restauráltatását. 18 A tisztítás során egy alsóbb lakkrétegre készült, jelentős mértékű átfestésre derült fény, mely alatt azonban ép eredeti réteg is volt. Így az előtérben balra egy pulyka, a középtengelytől kissé balra, az itatóedény helyén pedig még egy ülő kacsa alakja bontakozott ki. A háttér átfestései csak a kopások eltüntetésére szolgáltak, de balra a faládán a szignatúra hamisnak bizonyult. Ugyanahhoz a réteghez tartozott, amellyel a pulykát és a kacsát letakarták, és az összekapcsolt ,,CS" betűk alatt, valamint a ,,c" betű felett óvatosan megbontva a felületet az eredeti jelzés nyomaira leltünk (68. kép). A tisztítás utáni, megváltozott kompozíció a maga széttagoltságában, vagy inkább egyenletes hullámzásában, már végképp nem hasonlít Cornelis Saftleven markánsan összefogott paraszt-interieurjeire, ellenben remekül illeszkedik François Ryckhals műveinek sorába: a hágai Bredius Museum és a prágai Nemzeti Galéria kamra-képeivel 19 a legközelebbi rokonságban áll (69—70. kép). A sötét, melegbarna tónusú interieurben balról, meghatározatlan forrásból sugárzó fény siklik végig a tárgyakon, állatokon és emberalakokon. Egyenletesen elosztva mintegy ritmizálja a teheneket, kecskéket, juhokat és különféle szárnyasokat is befogadó istálló szinte kusza képét, egyszersmind szolgálja a különböző anyagok (cserép, réz, toll, szőr) érzékletes ábrázolását. A fagerendákkal alátámasztott, rézsútos tetőzetű helyiség tere, mélysége alig érzékelhető, hasonlóan a prágai képhez, és ellentétben a mester 1637—38—40-ből származó varsói, karlsruhei és haarlemi műveivel. 20 Mindenütt jellemző azonban az előtér kissé felülnézeti ábrázolása, ami a több sorban egymás mögött elhelyezkedő tárgyak „kényelmes" oldalnézeti bemutatását teszi lehetővé. 15 Tölgyfa, 37,5X49 cm. Jelezve balra lent: C Saftleven fe. 1663. Ltsz.: 4303. — Schulz, W.: i. m. Kat. 626. sz. 47. kép. 16 W u r z b a c h, A. von: Niederländisches Künstler-Lexikon. Bécs—Lipcse, 1906. II. 548—549.; Bernt, W. : Die niederländischen Maler des 17. Jahrhunderts. München, 1948. 718—720. — A régi katalógusokban facsimilében közölt szignatúrái között arra sem találtunk másik példát, hogy a keresztnév ,,C" kezdőbetűje egybe volna írva az ,,S"-sel. 17 Amsterdam, Stedelijke Musea. Közli R e n c k e n s, B. J.: i. m. 15. kép és Schulz, W.: i. m. belső címlapkép. 18 A feltárást és a szignatúra vizsgálatát B. Forgó Margit restaurátor végezte. 19 Istálló-belső. Fa, 41X58 cm. Jelezve monogrammal. Hága, Museum Bredius, ltsz.: 200-1946. Kat. 1980. 144. sz. repr. — Istálló-belső. Fa, 56,5X82,5 cm. Jelezve monogrammal és datálva: 1636. Prága, Národni Galerie, ltsz.: DO-4270. Kat. 1961. 36. sz. 20 Istálló-belső a háttérben öt alakkal. Fa, 52,3X81,5 cm. Jelezve monogrammal és datálva: 1637. Varsó, National Museum. Kat. 1970. II. 1062. sz. repr. — Istálló-belső. Fa, 37,7X53,3 cm. Jelezve monogrammal és datálva: 1637; valamint: Paraszt-interieur csendélettel. Fa, 38,4X53,8 cm. Jelezve monogrammal és datálva: 1638. Karlsruhe, Gemäldegalerie, Kat. 1966. 358. és 359. sz. repr. — Paraszt-interieur. Fa, 38X54 cm. Jelezve monogrammal és datálva: 1640. Haarlem, Frans Hals Museum. Repr.- Bol L. J.: i. m. 1980. 1. kép.
