Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Dél-hollandiai paraszt-interieurök csendélettel
A budapesti kép tehát a kompozíció és festésmód alapján nem Cornelis Saftleven, hanem François Ryckhals műve az 1630-as évek derekáról, melyre a múlt századi restauráláskor kerülhetett a hamis jelzés. Ennek eltávolítása után láthatóvá vált az összekapcsolt FRHANL és S betűkből kombinált monogram. Ezt a rejtvény-szerű szignatúrát, melynek alapján a mester műveit részben az ifj. Frans Halsnak tulajdonították, Bredius oldotta fel 1917-ben, addigra azonban Ryckhals számos képén „javították át" az értelmetlennek tűnő jelzést ismertebb festők nevére. 21 Cornelis Saftleven művének tartották többek között a csehszlovákiai Hradec u Opávy várában levő bibliai tárgyú festményt is. (72. kép). 1981-ben azonban már Ryckhalsként került kiállításra, és a middelburgi mester életművének alighanem egyik legjelentősebb darabja. 22 Csendéleti részlete ismét jó analógia a budapesti Istálló-belsőhöz, s míg az állatok itt lényegesen jobbak, az emberek ábrázolásában igen sok a hasonlóság. 1645-ben készült, s közeli rokonságot mutat a Bol által Peruban felfedezett Hegyes táj tehenekkel és alakokkal című fatáblával, mely viszont „P. Potter" hamis jelzéssel van ellátva. 23 A prágai, s immár a budapesti darabok alapján néhány olyan további művet vonhatunk François Ryckhals oeuvre-jébe, melyek szerzősége eddig bizonytalan volt, illetve attribuciója vitatható. Jellemző módon, ezek is a Saftleven fivérek neve alatt szerepeltek, esetleg hamis szignatúrával is ellátva. 1969-ben hágai műkereskedésben fordult elő Herman neve alatt egy Paraszt-interieur csendélettel és állatcsoporttal, 24 melynek jelzéséről Klinge-Gross megállapítja, hogy mai formájában nem autentikus. 25 A térhatás és a remekül összefogott csendéleti részlet tekintetében valóban Herman Saftleven 1634-ből ismert képeinek hatását fedezhetjük fel, a tyúkok és kecskék csoportja azonban elrendezésben — s amennyire a reprodukció alapján megítélhető — festésmódban is a hágai, prágai és budapesti Ryckhals képekével rokon. Ugyanígy szeretnénk felvetni Ryckhals szerzőségének lehetőségét az egyik drezdai Istálló-belsővel kapcsolatban, 21 ' melyet a régi katalógusok a Saftleven fivérek valamelyikének, Grisebach Cornelisnek, Klinge-Gross Hermannak tulajdonít. 27 Itt elsősorban a budapesti kép állatcsoportjával való messzemenő hasonlóságra alapozzuk véleményünket, de alátámaszthatjuk ezt a mester szignált dordrechti Pásztorjelenetével 28 és egy 1640-ből jelzett Kamrai csendélettel 29 összehasonlítva is. Az utóbbin a jobb háttérben ugyanaz az elmosódó férfialak látható, egy kissé jobban a néző felé fordulva, amint éppen vizet tölt az itatóvályúba. A csendéleti részlet erősen 21 Ld. erről: Bol, L. J.: ím. 1980. 304. 22 Fa, 85,5X113,5 cm. Jelezve monogrammal és datálva: 1645. Kiállítva: Vlámské a holandské malirstvi XVII. stoleti z moravskych sbirek. Gottwaldov, 1981. Kat. 79. sz. — A képre Lubomir Slavicek hívta fel a figyelmemet, és a fényképet is a prágai Nemzeti Galériának köszönöm. 23 Bol, L. J.: i. m. 1980. 307. 7. kép. Egykor Heilbronn, magángyűjtemény. Datált 1645-ből. (Fa, 101X164 cm.) A téma itt is ószövetségi, valószínűleg Jákob és Rachel. 24 Galerie Hoogsteder, Hága, 1969. Fa, 47X60 cm. Repr.: Weltkunst. 1969. Május. 466. 25 I. m. 76. 13. kép és 34. jegyzet. 20 Drezda, Gemäldegalerie. Ltsz.: 135. Fa, 32X53 cm. Balra a hordón szignatúra töreléke. Kat. 1902. (Woermann) 1800. sz.: „Das Bild ist jedoch unzweifelhaft ein Original eines der Saftleven." 27 Grisebach, L.: i. m. 180. kép.; Klinge-Gross, M.: i. m. 78. 16. kép. 28 Dordsmuseum. Fa, 49,5X62,5 cm. Jelezve monogrammal és datálva: 1640? — Bol, L. J.: i. m. 1980. 8. kép. 29 London, Sotheby 1976. III. 24. 111. sz. repr. : K 1 i n g e - G r o s s, M. : i. m. 41. kép.
