Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Dél-hollandiai paraszt-interieurök csendélettel
Gyűjteményünkben a legkorábbi példa Pieter de Bloot 1634-ből jelzett zsánerjelenete, egy érett művész alkotása, mely már kifejlett formájában mutatja ezt a képtípust (65. kép). 5 Bár a csendéleti részlet aránylag kis teret foglal el, ikonográfiái szempontból jelentős: a hámló vakolatú fal előtt csoportosított tárgyak között a törött cserépedény a földi örömöknek élő ember múlandóságára figyelmeztet. 6 A mulató társaság az öt érzék ábrázolását is magában rejti. Formailag kétségtelen összefüggés tapasztalható Herman Saftleven ekkoriban készült képeivel, különösen a brüsszeli Musées Royaux des Beaux-Arts ismert darabjával, 7 a téralakítás, a figurák aránya, a csendélet komponálása tekintetében egyaránt (66. kép). A két művész kapcsolatában az ismertebb és talán tehetségesebb Herman Saftlevennek tulajdonítanak kezdeményező szerepet. 8 Kár volna azonban megfeledkeznünk arról, hogy Bloot nyolc esztendővel idősebb volt nála, és hogy amikor 1627-ben id. Herman Saftleven, a zsánerfestő fivérek, Cornelis és ifj. Herman édesapja meghalt, hagyatéki leltárában több Pieter de Bloot képet soroltak fel, igaz, a téma közelebbi megjelölése nélkül. 9 „Cornelis Saftleven neve a paraszt-interieurök esetében a legutóbbi időkig gyűjtőfogalomnak számított a műkereskedelemben" — írja Wolfgang Schulz, 10 de még az általa kritikusan összeállított oeuvre-katalógus is tartalmaz olyan műveket, amelyek szerzőségét revideálnunk kell. Az Esterházy gyűjteményből származik a Szépművészeti Múzeum egyik Istállóbelsőt ábrázoló képe „C. Sachtleeven f" jelzéssel ellátva (67. kép). 11 Mint abszolút hiteles mű került be az irodalomba, bár reprodukálva sehol sem volt. Schulz is elfogadja monográfiájában, és késői műnek tartja. 12 Valóban, az 1660-as évektől találkozunk Cornelis Saftleven oeuvre-jében olyan képekkel, melyeken az állatalakok és házi eszközök hasonlóan fontos szerephez jutnak, 13 ezekkel szemben azonban a budapesti kép nélkülözi a mester dramatizáló hajlamát, a térábrázolás következetességét, a formák plasztikus erejét. Interieurképei között egyáltalán nem találunk meggyőző analógiát, illetve a szóba jöhető művek szerzősége bizonytalan. 14 Festésmód, szín- és fényhatás tekintetében 5 Ltsz.: 401. Fa, 44,6X61 cm. Jelezve balra lent: P De Bloot 1634. — P i g 1 e r, A.: Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, 1967. 70. — a korábbi irodalommal. — P. de Bloot hasonló, finom, pasztelles színhatásában is rokon, jelzett képe a prágai Národní Galerie gyűjteményében (Kártyázó parasztok, ltsz.: 0—173) szintén 1634— 35-re datálható. 6 Ld. erről: Z i c k, G.: Der zerbrochene Krug als Bildmotiv des 18. Jahrhunderts. Wallraf-Richartz-Jahrbuch 31. 1969. 149. Idézi Klinge-Gross, M.: i. m. 82. 51. jegyzet. 7 Ltsz.: 407. Fa, 41X57,5 cm. Jelzett, datált, 1634. 8 K 1 i n g e - G r o s s, M.: i. m. 86—87. — Wolfgang Schulz, mivel Bloot 1638 előtti paraszt-interieurjeit nem ismeri, csak Cornelis Saftlevenre tett hatására figyel fel. (I. m. 1982. 20.) 9 Herman Saftleven II. En zijne Nagelaten schilderijen. 1627. in: O b r e e n, Fr. D. : Archief voor Nederlandsche Kunstgeschiedenis V. Rotterdam. 1882—83. 118. „Twee lange stuckgens van Blooten" és 122. „Van een schilderie van Pr. Bloot". V.o.: Haverkorn van Rijswijk, P.: Pieter de Bloot. Oud-Holland 9. 1891. 62—68. 10 I. m. 24. 11 Tölgyfa, 59X83,5 cm. Ltsz.: 389. Az 1820-as leltárban 951. sz. — P i g 1 e r, A.: i. m. 611. — a korábbi irodalommal. 12 Schul z, W.: i. m. Kat. 677. sz. 13 Híradás a pásztoroknak, 1663. Amsterdam, Rijksmuseum. / és Állatvásár, 1666. Magángyűjtemény. Schulz, W.: i. m. Kat. 551. és 627. sz. 14 Pl.: Parasztkunyhó belseje. Jelezve: C. Sachtleven 1678. és párdarabja: Tyúketetés pajtában. Drezda, Gemäldegalerie, ltsz.: 1802 és 1803. Schulz, W.: i. m. Kat. 673. és 674. sz.
