Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Raffael-gyűjtéstörténeti kutatások. Raffael művek Budapesten
általában Timoteo Vitinek tulajdonítják s 1500 körűire datálják. 89 A Lipót Vilmosnál említett kép, mely lényegében egyező méretű és elrendezésű volt, egy ma már elveszett további változat lehetett, bár az sincs kizárva, hogy azonos a bristoli példánnyal. Származási adatai, a della Nave inventár bejegyzése, mint láttuk az Urbinóban keletkezett Raffael művel hozták kapcsolatba ezt az Olajfák hegye ábrázolást. A Vasari utalás azonban bizonyos ellentmondásokat is rejt magában. Vasari említi a képről, hogy egészen olyan mint egy miniatúra — gondoljunk a clevelandi változatra — de leírása „un quadretto d'un Cristo che ora nell'orto e lontani alquanto i tre apostoli che dormono", azt a benyomást kelti, hogy az apostolok a távolban láthatók, ami viszont nem egyezik a kérdéses kompozícióval. Természetesen lehetséges, hogy leírása, mint sok más esetben is pontatlan, nem a saját benyomásaira, hanem mások beszámolójára támaszkodik. Másrészt az is elképzelhető, hogy Bartolommeo della Nave leltárának bejegyzése alaptalan volt s csak feltevésre támaszkodott. Minthogy azonban a kép valószínűleg valóban Urbinóból származott, a probléma eléggé bonyolultnak tűnik. A Vasari által említett s az idézett kompozícióváltozatokkal esetleg egyező Krisztus az olajfák hegyén kép valóban Raffael fiatalkori alkotása volt-e? Timoteo Viti Urbinóban esetleg másolatokat és rajzokat készített róla (ezek ma Bristol stb.)? vagy pedig Raffael elveszett képe egy teljesen eltérő kompozíció volt? Mindezekre a kérdésekre egyelőre nem tudunk hiteles választ adni. 90 A gyűjteménytörténeti adatok értékelése — s ezt szeretnénk itt nyomatékosan hangsúlyozni — rendkívül bonyolult feladat, amelynél az egyes mozzanatok inkább csak utalásként és csak a szoros történeti összefüggés keretében értékelhetők. A folyamatosság, a tényleges összefüggések kimutatása különösen fontos tényező s az a különböző dokumentumok helytálló értékelése is. A leltárakra is támaszkodni lehet és kell ebben az összefüggésben, hitelük — mint általában gondolják nem okvetlenül kisebb az egykorú szerzőknél — márcsak azért sem, mert igen gyakran ugyanazokra a forrás hagyományokra nyúlnak vissza. Természetesen az eltérések olykor igen nagyok. Azok a leltárak, melyek az idézett művekhez és mestereikhez időben és helyileg közel állnak, azok, amelyeket szakértők, művészek szerkesztettek s amelyek pontos leírásokat és értékelést tartalmaznak alapvető dokumentumok. Gyakran arra is utalást adnak, hogy egy mű eredeti alkotásnak tekinthető-e vagy csupán másolat, utánzat („viene da" megjelöléssel). Avval azonban számolnunk kell, hogy mai elképzeléseink egy-egy mesterről és a régi meghatározások nem okvetlenül azonosak. 8y L. F i s c h e 1, O.: Die Zeichnungen der Umbrer. Jahrb. der kön. Preussischen Kunstsammlungen, 1917. XXXVIII. Beiheft, 1, 171, 320. kép. Bristol, City Art Gallery, Ltsz.: K. 1648, olaj, fa 31,1X21,9, 1946. F. N. Schillertől, 1928 előtt Lord Semphill, London. Kiállítva, London, Burlington Fine Arts Club, 1894. L. Catalogue of Oil Paintings in Bristol. Bristol, 1957, 107, mint romagnai iskola. Cleveland, Museum of Arts, Ltsz.: 27, 161, pergamen, miniatúra. Korábban Colonel C. Leigh, Cheshire (1. Waagen: id. mű 1857. 182.) eredetileg valószínűleg az Antaldi gyűjteményből, Pesaróból. Firenze, Uffizi, ólomvessző, 26,8X22, mint Timoteo Viti? L. Disegni umbri del Rinascimento da Perugino a Raffaello, Gabinetto disegni e stampe degli Uffizi. Firenze, 1982. 8o. No. 78, 99. kép. ' M Passavant: id. mű II. 31, III. 88. (és mások) tévesen a római Palazzo Gabrieliból (és állítólag az urbinói kamalduliaktól) származó, fekvőformátumú Krisztus az olajfák hegyén képét azonosították a Vasari által említett fiatalkori Raffael képpel. Ez Lo Spagna képe a londoni Nat. Galleryben, egy Peruginóhoz közel álló alkotás, amelynek azonban sem a Vasari leíráshoz, sem az idézett ábrázolásokhoz nincs semmi köze.
