Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Egy görög bronz kancsó
kedón" típusnak nevezünk (vö. 15—16. kép). 12 Erre jellemző a gömbölyded, alul levágott test, a nagy, gömbszelet formájú tölcsér-száj, valamint a villaszerűén szétágazó, két, növényi eredetű motívumban végződő alsó fül-attache. 13 Kétségkívül ehhez a típushoz tartozik a hurbanovoi kelta sírból előkerült bronzedény (vö. 17. kép), amelyre lentebb visszatérünk. 14 A budapesti váza a Kropatscheck-gyűjteményben levő párhuzamával együtt 15 az előbbiektől különbözik; e változat jellemző vonásait fentebb, a budapesti lékythos-aryballos leírása tartalmazza. Nem maradhat azonban említés nélkül a német magángyűjtemény példányával kapcsolatban az a tény, hogy fogója a budapestinél lényegesen igényesebb munka: áttört attache-ának indakompozíciója sokkal qualitásosabb kivitelű (13. kép), a fül felső része pedig stilizált elefántfejjé van kiképezve. 16 A két bronz kancsónak a „Talcott-osztály" agyagvázái között jó formai párhuzamai találhatók. Ezek, az i. e. IV. század végére keltezhető, főleg nyugati görög műhelyekhez köthető példányok azonban már nyilvánvalóan nem előképei a fémedényeknek, hanem — bizonyos részleteik alapján (attache- ill. talpforma, a testet díszítő vízszintes relief-gyűrűk) — azok hatása alatt készültek. 17 A körte alakú test és a vékony nyak az i. e. IV. század második felében egyébként más fémedény-típusokon is felbukkan. 18 Az áttört attache-dísznek jó párhuzama látható Praxiteles Knidiájának két vatikáni másolatán, az istennő mellett álló kalpis függőleges fülén (14. kép). 19 Ezt a motívumot Muthmann kevéssé meggyőző párhuzamok alapján a római másolók hozzátételének vélte, véleményét azonban a kutatás nem vette át. 20 A tartózkodás egyebek közt azért is jogos, mivel a díszítménynek meggyőző késő klasszikus párhuzamai vannak. 21 Az előbbieket figyelembe véve, a Kropatscheck-gyűjtemény vázájának 12 Derveni: S p a r k e s, B. A. : i. m. 22, D 2 (mint a B sír lelete) = Makaronas, Ch.: Deltion 18 (1963) chron. 227. t. a (ugyancsak a B sír leleteként); T. A. M. 61, 176. sz., 24. t. (az A sír lelete); Derveni: Sparkes, B. A.: i. m. 22, D 3 = T. A. M. 65, 206. sz. (Mindkét derveni darab bronzból van.); Stavrupolis: T. A. M. 74, 279. sz. 41. t. (ezüst) — Sparkes említ még egy darabot athéni műkereskedelemből, (i. m. 22, D 4). Vö. továbbá Demir Kapijából (=Starinar 12, 1961, 239, 18. kép) egy fületlen (?) példányt. 13 T. A. M. 24. t. 176. sz. és 41. t. 279. sz. 14 Benadik, B.: Praehistorica VIII (Varia Archaeologica 2) (1981) 191—192, XIX. t. (L. lentebb 32—38. jegyzetet.) 15 Hornbostel, W., Aus Gräbern und Heiligtümern. Die Antikensammlung Walter Kropatscheck. Mainz, 1980 2 . 168—9, 99. sz. 16 Képét 1. Hornbostel, W. : i. m. 168. (jobbra). Hornbostel leírása szerint „Volutenornament von filigranhafter Feinheit"; a díszítmény növényi eredete sokkal egyértelműbb, mint a budapesti kancsó attache-a esetében. 17 Vö. Sparkes, B. A.: i. m. 9. t. 1—2. kép (=20, B 21 és B 23), mint formai párhuzamok. Továbbá 8 t. 4. kép (= 18, B 7) és 8. t. 8. kép (= 19, B 6), a fémformákkal való összefüggés szemléltetésére. 18 L. pl. T. A. M. 9. t. 35. sz.; 33. t. 169. sz.; Makaronas, Ch.: i. m. 226. t. (jobb szélső kép). 19 D i e h 1, E: Die Hydria. Mainz, 1964. 19. t. 1—2. kép. (vö. 185.) 20 Muthmann, F.: Statuenstütze und dekoratives Beiwerk an griechischen und römischen Bildwerken. Heidelberg, 1951. 104—5. — Vö. Hornbostel, W.; i. m. 169. (további irodalommal). 21 Vö. Möbius, H. : Die Ornamente der griechischen Grabstelen klassischer und nachklassischer Zeit. München, 1968 2 . 77 skk., 70. t.; P e r n i c e, E.; i. m. (1. az 1. jegyzetet) 25—6, 38. kép. Mindkét elemzés alapján az is világos, hogy a díszítménytípus a kora hellenisztikus korszakban továbbélt.
