Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Egy görög bronz kancsó
Hornbostel-féle, i. e. 300 körüli keltezése 22 elfogadható és a budapesti lékythosaryballosra kiterjeszthető. Ez természetesen úgy értendő, hogy a két darab készítésének dátuma valahol az i. e. IV. század utolsó és az i. e. III. század első negyede között van. 2:1 A kutatás jelenlegi helyzetében igen kevés támpont van az áttört attache-u lékythos-változat eredetének, készítő műhelyének (vagy műhelyeinek) meghatározásához. Az egykorú fémedények műhelyproblémáinak vizsgálata során — kimondva vagy kimondatlanul — a lelőhelyekre épülő következtetéseknek jut a legfontosabb szerep. Holott, amint nemrégiben Szilágyi János György jó érvekkel kimutatta, a kora hellenisztikus fémedények elterjedése gyakran csak műhelyeik kereskedelmi kapcsolatait jelzi. 24 A budapesti és a németországi darab görög anyaországi eredete mellett szól az előbbi görögországi származása, valamint az áttört attache-díszítés stílusa. 25 Az esetleges nyugati görög műhely mellett viszont a forma idézett párhuzamai hozhatók fel. 2 *' A szembeállítható érvek teherbírása csekély; a lokalizálás kérdését egyelőre ajánlatos nyitva hagyni. A „Talcott-osztály" fémedényeinek áttekintéséhez függelékként két probléma kapcsolódik. Az első tulajdonképpen formatörténeti addendum, amely egyúttal jól szemlélteti a kora hellenisztikus fémedények vizsgálatának egy eddig nem említett nehézségét, nevezetesen a formák római kori továbbélésének (vagy felélesztésének) a kérdését. 27 A tárgyalt lékythos-változat esetében a kora hellenisztikus és a római példányok elkülönítése viszonylag egyszerű feladatnak látszik, minthogy a Contrada Diana-i (Lipari) temető 527., római sírjából hasonló típus, a 487., ugyancsak római temetkezésből pedig ennek függőleges fül nélküli, vagyis gömbaryballosnak nevezhető változata került elő. 28 Ilyenformán leletegyüttesek bizonyítják, hogy a késő köztársaságkorban és a kora császárkorban ismert volt a forrna. 2 " Ennek jellemzője a gömbölyded test, a zömök arányok és — a „lékythosok" esetében — a fölül kissé visszahajló ,,ujjtámasszal" ellátott fül. 30 A 22 I. m. 168: „Ende 4. Jh. v. Chr." 23 Vö. Sparkes, B. A. : i. m. 22 ; Szilágyi, J. Gy. : i. h. (L. az 1. jegyzetet) — A keltezés kérdésében a nagy, kora hellenisztikus sírleletek feldolgozása után nyilvánvalóan világosabban fogunk látni. 2/ ' Vö. Strong, D. E. : i. m. 94; Szilágyi, J. Gy.: SzMKözl 46—47 (1976) 15. 25 Ehhez 1. a 4. és a 19—21. jegyzetet. — L. továbbá az ismert lelőhelyű darabok elterjedését, ami elvben ugyancsak a fentiek mellett szól. (Vö. 11—12. jegyzettel.) 2fi A formai analógiákhoz 1. a 17. jegyzetet. — Itáliai lelőhelyű bronz vagy ezüst lékythos-aryballost nem ismerek. A nyugati görög műhelyekhez kapcsolt kora hellenisztikus fémedények között igazán jó párhuzam nincs. Vö. Oliver, A. Jr.: Silver for the Gods. 800 Yeras of Greek and Roman Silver. (The Toledo Museum of Art) Toledo (Ohio), 1977. 62—3, 29. sz. (Montefortino-i leletből). Aligha kell hangsúlyozni, hogy a műhelykérdés megoldását jelenlegi ismereteink esetlegessége nagy mértékben befolyásolja. , -' 7 Ezt különösen jól szemlélteti a siíuía-anyag, amelynek időrendje számos részletében továbbra is tisztázatlan. (L. ehhez az 1. jegyzetet.) 38 B e r n a b ó - B r e a, L. — Cavalier, M.: Meligunis-Lipára II. La necropoli greca e romána nella contrada Diana. Palermo, 1965. 191—2, 24. és 48'b kép (527. sír); 177, CCXVIII. t. 26—7. kép (487. sír). 29 A keltezésről: Bernabó-Brea, L. — Cavalier, M.: i. m. 255 (487. sír: ,, seconda metá del I secolo a. C.) ; 216 (527. sír: I et II sec. d. C. Vö. azonban 363, ad 68. sz.: „corredo attribuibile al I sec. a. C). A forma római kori továbbéléséről: ibid., 257. 30 Amint fentebb utaltunk rá, a forma fémváltozatainak korábbi listájába (Sparkes, B. A. — T a 1 c o 11, L.: The Athenian Agora XII. Black and Plain
