Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)

Újabb megfigyelések Colijn de Coter két budapesti oltárképéről

nak, amelyekre még soha nem figyeltek fel, s amelyek sokkal nagyobb súllyal igazolják, hogy a budapesti képek korábbiak a párizsinál, mint az Adhémar által idézett érvek,-vagy a Maquet-Tombu és a Hibbs-Decoteau által említett stilisztikai részletek.

20 A budapesti festményen a brokát megfestésének módja (96a—b. kép) kiállja az összehasonlítást azzal az igényességgel, amelyet a nagy flamand primitíveknél csodálunk. A festő maximális gondot fordít a faktúrára, hogy az anyagot érzékelhetővé tegye. A rajz a ruha egész felületén azonosan tiszta és világos, egyetlen részletet sem hanyagol el a festő. A szövet és a drágakövek hatása a megvilágításnak megfelelően változik. A ruhát díszítő kövek formája keresett és megfestésük módja nagyon gondos. A fényhatások árnyalását az árnyékolt és megvilágított felületek tökéletes egyensúlya biztosítja. A brokát ábrázolása, amelynek legkisebb részét sem hagyja üresen, az anyag pompáját visszaadja és nagy dekoratív erővel hat. A díszítményt egy nagy központi gránátalma körül szerkeszti meg, amely egy nagy zöld folton helyezkedik el. A motívum és az egész ruha gazdagon van telehintve apró sárga, rózsaszínű vagy zöld pontokkal és ívecskékkel. Ebben a részletben Colyn de Coter az anyagok realista visszaadásában ugyanolyan gondosnak mutatkozik, mint Rogier van der Weyden és a dekoratív gazdagságot talán még jobban fokozza, mint Rogier a beaune-i Arkangyalban. Mégis, ha az alaptónusok modulálása és a díszítmény megfestése olyan gondos is, mint Weydennél, a mintázás inkább felületi, mint térhatású, és inkább a ruha szövésének textúráját adja vissza, mint az anyagát. Ezzel ellentétben a Három Mária kép Magdolna ruhájának festésében Colyn de Coter (97a. kép) egy gyorsabb technikát alkalmaz, amely ezúttal világosan eltér a flamand primitívek technikájától.

21 Az alaptónus árnyalatának modulálásáról lemond, és helyette egy egyenletesebb okker tónust alkalmaz, amelyet nagyobb mennyiségű ólomfehér hozzáadásával opálosabbá tesz. A gránátalma motívumok és a kis pont és ív alakú díszítmények nagyon hasonlóak, azonban rajzuk kevésbé tiszta, a vonások inkább szétfolynak. Egyébként kevesebb díszítményt is alkalmaz, változatosságuk is kisebb és megfestésük különösen a rózsaszínű középtónusban elhanyagolt. A pasztozitás már nem változik a fényhatások szerint, hanem a szövet egész felületén egységes. Azonos fényben fürdenek az erőteljesen megvilágított felületek, míg az árnyékolt részek sötét és opálos rétegbe tompulnak. A budapesti kép Magdolnájának szép, plasztikus brokáthatása, amelyet a világos és sötét felületek könnyed átmenetei adtak, már eltűnt. Ezen kívül a ruha különböző részletei, amelyeket a festő a budapesti kép Magdolnáján még világosan megjelölt, egybefolynak a Louvre Magdolnáján. A gránátalma motívuma, ahelyett, hogy a festő kettéosztva a tér két különböző rétegében azonos gonddal ábrázolná, a ruha teljes szélességében osztatlanul szétterül, a sötét fél keményen válik el az élesen megvilágított résztől. A brokát és a féldrágakövek megfestésének eltérő gondossága jól látható a 20 Adhémer: i.m. 85; Maquet-Tombu: i.m. 98—99; Hibbs-Decoteau : i. m. 188. Utóbbi szerző úgy véli, hogy a Magdolna hátterében festett Kálváriarészletében a festő Alexander Bening 1480 körül készült miniatúráinak analóg jeleneteiből vehette inspirációját. 21 A Szentháromság pontot tesz Colyn stilisztikai és technikai fejlődésének egyik aspektusára. Az „új" technika alkalmazása a „hagyományos" helyett, amely lassan és néha rejtve megy végbe nála, itt beteljesedik. Nemcsak a festői struktúra egyszerűsödésének folyamata lesz általánossá, ami teljesen új, hanem alkalmazásuk teljesen nyíltan történik. L. Périer-D'Ieteren: i. m. 74—83.