Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
Három bolognai rajz
helye. A festmény az Atyaistent a világ kormányzójaként, méltóságának szimbólumaival, jogarral és világgömbbel ábrázolja. Meditativ, maga elé néző arca ugyanakkor gondterheltséget tükröz és intim hangulatot teremt, amely a közelnézeti ábrázolás és a gyermek-angyal kontrasztot képező alakja által is fokozódik. Bal háromnegyed profilban ábrázolt, kissé lehajtott feje az olasz festészeti tradícióban régen élő apostoli fejtípust követ, melynek közvetlen előde Guido Reni festészetében található; példa rá a genovai Assunta középső apostol alakjának feje. 1/1 Ahogy erre már Cesare Gnudi is utalt, ezt a képet Guercino bizonyára látta 1617-ben, amikor Bolognában kiállításra került, ezt későbbi festészetében is érvényre jutó hatása szintén alátámasztja. 15 A puha krétavonalakkal készült fejtanulmány fény-árnyék hangsúlyaival jól érzékelteti a fej plasztikusságát. A balról jövő fény élesen megvilágítja a fejtetőt, a homlokot, az orrot s ezt kiemeli az orr alatt és a bal halántékon elmélyülő árnyék. Ezt a fény-árnyék modellálást Guercino a festményen is követte. Ez esetben jobban ragaszkodott a rajzon kidolgozott megoldáshoz a festmény kivitelezésénél, mint munkáiban általában: a képen a fej hajlása oldalra és lefelé ugyan erőteljesebb, de ettől eltekintve nem eszközölt lényeges változtatást a rajzhoz képest. Ebből arra következtethetünk, hogy meg volt elégedve a rajzzal. Festői tónusokat is érzékeltető, kifinomult vonalrendszerének találkozása a fej anatómiailag meggyőző konstrukciójával és a lírai atmoszférát teremtő érzelemkifejezéssel ezt érthetővé is teszi számunkra. Szintén az Esterházy gyűjteménnyel került a múzeum olasz rajzanyagába az a publikálatlan, korábban XVII. századi ismeretlen római művész munkájaként számontartott, kertrészletet és épületcsoportot ábrázoló tollrajz (69. kép), lü amelyet Giovanni Francesco Grimaldi művének tartunk. Az eredeti megjelölés annyiban állja meg helyét, hogy a bolognai Grimaldi fő működési helyén, Rómában készült. Erre mutat a rajz versóján látható szobormásolat is (72. kép), amely a művész idejében a római Medici villa kertjében álló és ma a firenzei Uffiziben látható antik Niobida szoborcsoport alakjait örökíti meg, ahogy erre Pogány-Balás Edit felhívta a figyelmemet. 17 A Medici kertben felállított szoborcsoport képét Cornelis van Dalén metszete őrizte meg (71. kép), s ennek a képnek Grimaldi rajza is megfelel. A bal oldalról a második álló, kissé előre hajoló, bal kezét felemelő nőalakot Grimaldinál profilból látjuk, mögötte az ágaskodó ló fejével. A ló lábánál guggoló profil alakot Grimaldi hátulról ábrázolta. Oeu vre-j ében az antik szobrokról készült másolat nem ritka, a British Museum-beli vázlatkönyve lapjain is találkozunk ehhez hasonló krétarajzokkal. Grimaldit, mint az Annibale Carracci által megteremtett klasszikus tájképhagyomány utolsó örökösét, saját korában nagy megbecsülés vette körül, s rajzai, rézkarcai és paloták számára készített freskódekorációi alapján ma is 14 Genova, S. Ambrogio. 15 II Guercino. i. m. XXIX. 16 Ltsz.: 2375, 201X294 mm. 17 Szóbeli közléséért köszönetemet fejezem ki. A szoborcsoport három szóban forgó darabjáról (nimfa vagy múzsa, Psyche és a ló) lásd Guido A. Mansuelli katalógusát: Gallerie degli Uffizi, Le Sculture. Parte I. Roma, 1958. 94, 84 és 87. sz.