Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
Három bolognai rajz
elsősorban, mint tájfestőt és rajzolót értékeljük. 18 A Carracci iskola mellett főként Claude Lorrain rajzai és festményei által inspirált, antik és reneszánsz épületekkel, pihenő alakokkal benépesített, leggyakrabban vízparti tájrészleteket ábrázoló, hagyományos motívumokból kialakított rajzkompozícióit jellegzetes, dekoratív vonalstruktúra jellemzi. A budapesti lap nem részlettanulmány, hanem teljes kompozíció, bár jobb oldalt nincs teljesen befejezve. Az épületcsoport megrajzolásánál érvényesül bizonyos perspektivikus rövidülés, de ez nem következetes, s a térmélység érzékeltetése nem hangsúlyozott. A komponálás célja inkább a képfelület dekoratív kitöltése, melynek nagy részét egy uralkodó motívum foglalja el. A formák megrajzolása megközelítő jellegű, keresetlen, néhol valósággal gondatlan, ez is arra mutat, hogy a művész egy dekoratív összkép kialakítására törekedett és nem tulajdonított jelentőséget az egyes részletek pontos megrajzolásának. Vonalhálója eléggé egyenletes, kevés az erőteljesebb, vastagabb vonal és a plasztikai értékek hangsúlytalanok. A vonalak gyorsak és könnyeden ívelők. Ezek a vonások megegyeznek Grimaldi műveinek jellegzetességeivel, pl. a British Museum említett vázlatkönyvének rajzain megfigyelhető sajátosságokkal. Az egyik, sziklás dombon álló épületcsoportot ábrázoló lap esetében az összehasonlítást a hasonló motívum is segíti (68. kép). 19 Itt a művész ugyanúgy befejezetlenül hagyta vázlatát a képfelület jobb alsó részén, mint a budapestin. A képzeletbeli együttesekké komponált reális épületek mindkét rajzon kissé balra dőlnek. A falakon párhuzamos vonalkázással jelzett árnyékolásban jellegzetes összképet nyújtó pontok, körök, hullámvonalak és szabálytalan egyenesek ábrázolják az osztásokat és nyílásokat, amelyek alsó határvonala sok helyen nincs is jelezve, ahogy ez a budapesti rajzon is megfigyelhető. A természeti motívumok, növények, fák megrajzolásának módjára vonatkozóan egy jelzett drezdai Grimaldi rajzot mutatunk be analógiaként,0 amelyen különösen a fák lombkoronájának hasonló vonalstruktúráját érdemes öszszevetni a budapesti lapéval (70. kép). A gyors, karéjos kontúrokat, a szinte síkszerű, átlósan bevonalkázott, vékony fatörzseket és a faágak félköríves, vastagabb tollvonásokkal érzékeltetett elágazásait mindkét rajzon megtaláljuk. Elszórt vonalkák és körök jelölik a vízparti utat a drezdai rajzon és a kerti ösvényt a budapestin. Az összkép és a kisebb részletek, a kompozíció, a formaképzés és a vonalstruktúra ilyen egybehangzó hasonlósága alapján, amelyet egyébként még számos más Grimaldi rajz példáján is bizonyíthatnánk, soroljuk a budapesti lapot a mester rajz-oeuvre-jébe. CZÉRE ANDREA 18 A róla szóló önálló tanulmányok száma kevés, s teljes feldolgozás csak rézkarcairól készült: Bellini, P.: Giovanni Francesco Grimaldi. Catalogo completo delle incisioni. Quaderni del Conoscitore di Stampe. 1974. No 22. 6—27, 63 fig.; Bellini, P.: Nuovi dati per la catalogazione di G. F. Grimaldi. Ugyanott, 1975. N° 26. 10—11. 2 fig. 19 Ltsz.: AT-10-7. 20 Folyóparti táj. Tollrajz. Kupferstichkabinett der Staatlichen Kunstsammlungen Dresden. Ltsz.: C 1920—52, 111X189 mm.
