Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
Murillo képek magyarországi gyűjteményekben
Mindkét festmény az 1660-as években készülhetett. 1818-ban Apponyi Albert bécsi gyűjteményében Murillóként szerepelt egy azonos tárgyú festmény, ugyancsak álló formátumú. Ez azonban — ha a katalógusban leírt méreteknek hihetünk — magasabb és keskenyebb kellett legyen. 20 A két Esterházy vászon minden bizonnyal párdarab, míg az Apponyi gyűjteményben csak egy szerepelt, így elképzelhető, hogy puszta véletlen az egyezés, de az sem tekinthető kizártnak, hogy az egyik kép másolata szerepelt az 1818-as bécsi árverésen. Murillo budapesti képei között a legkésőbbi, melynek megrendelőjét, rendeltetési helyét és keletkezési idejét pontosan ismerjük, egyben a mester legrangosabb alkotása is gyűjteményünkben. Már témája is: ,,A kis Jézus kenyeret oszt a zarándokoknak" 21 mutatja, hogy megfelelő kép egy kolostor-menhely étkezőtermének díszítésére (51. kép). A festmény a sevillai Hospital de los Vénérables Sacerdotes (elaggott papok menhelye) refektóriumába készült 1679 és 1680 között. Megrendelője Murillo barátja, pártfogója, a város egyházi életének jelentős személyisége Don Justino de Neve, aki már a Santa Maria la Bianca templomba készítendő képek megrendelésénél is közbenjárt a festő érdekében. Bár az 1670-es években épülő és számos kiváló festményt tartalmazó palotában a XVIII. században több Murillo kép is volt, 22 ez az egyetlen, melyet megrendelője eredetileg is az épületbe szánt. A felhőkön trónoló vörös ruhát, kék köpenyt viselő, szelid andalúziai parasztasszonynak ábrázolt Mária térde előtt egy felhőgomolyon a csaknem ruhátlan, 2—3 esztendősnek ábrázolt gyermek Jézus áll. Szemét a kép alsó jobb sarkában elhelyezkedő, félalakban ábrázolt három zarándokra függeszti (52. kép), egyik keze cipót nyújt az őszszakállú, kezében piroskötéses könyvet tartó, sötét reverendás papnak, másikkal a vesszőkosárba nyúl, melyet szétterjesztett szárnyú angyal nyújt a kezeügyébe. A kosár különböző formájú péksüteménnyel van tele, a szolgáló angyal a sevillai San Francisco el Grande sorozat legismertebb vásznán, az „Angyalok konyhájáén (ma Párizs, Louvre) a kép középtengelyében álló, ugyancsak széttárt szárnyú, korsót vivő angyal hasonmása. A három férfiút a régebbi leírások hol zarándokoknak, hol papoknak mondják. Bár az újabban a londoni National Gallery be került portré, melyen az ábrázolt életkorát is feljegyezte a mester, nem támasztja alá azt a korábbi felfogást, 23 hogy a kezét a gyermek Jézus felé nyújtó férfiú valóban Don Justino de Neve, aki ebben az időben 54—55 esz20 Verzeichniss einer auserlesenen Sammlung von Oehlgemälden der berühmtesten Mahler. Aus der Verlassenschaft Weyland Seiner Excellenz der Verstorbenen Herrn Grafen Anton von Apponyi . .. Wien, 1818. No. 19. „B. Morillos Die Heilige Familie mit der hl. Johannes". L. 3'10 1/2 3' 3 1/2 L." A katalógus gépírásos másolata a Szépművészeti Múzeum könyvtárában. Ebben egy kéziratos bejegyzés szerint 50 forintért (aranyért?) kelt el. 21 Ltsz.: 777. Vászon, 219X182 cm. 22 A menhely-palota részletes történetét D. Angulo Ihiguez már az 1920/21-es tanévben egy egyetemi dolgozatában feldolgozta. Űj kiadása: Angulo Iniguez, D.: Casa de Vénérables Sacerdotes. Sevilla, 1976. Képünk a IX. táblán reprodukálva. 23 Vö. : T é r e y, G. von : Die Murillo Bilder der Sammlung Eugen Boross in Larchmond (New York). Cicerone, XV. 1923. 773. Ha az életkor nem is, de az arcvonások egyezése Térey feltevését látszik igazolni. Véleményünk szerint a mintegy 15 esztendővel fiatalabb Don Justino de Neve volt a „Szeplőtelen Szűz diadala" című párizsi (Louvre, készült a sevillai Santa Maria la Bianca templom részére 1665-ben) festmény bal sarkában látható férficsoport karinges, keskeny fekete szakállú figurájának modellje is.
