Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
Murillo képek magyarországi gyűjteményekben
kaja, egy a budapesti Máriánál idősebb, teltkeblű figura, ugyanezt a mellen nyitott köntöst viseli az alóla kivillanó fehér inggel és ilyen van a madridi Prado „A pásztorok hódolása" című, az 1655—60-as évekre datált festmények Máriáján is'. A színkezelésen kívül a képek közös vonása még a gyermek Jézus hasonló ábrázolása. Mindhárom képen egy leplekbe alig burkolt csecsemőt ábrázolt, míg más alkotásain többnyire a Pachecótól ajánlott módon, ingbe vagy a kor polgári-paraszti szokásához illő ruhában és idősebbnek festi. Amikor az Esterházy gyűjteményt 1865-ben Pestre hozták és ott a Tudományos Akadémia e célra épített termeiben a nagyközönség részére hozzáférhetővé vált, Ormós Zsigmond ismertette a kiállított képeket és a gyűjtemény hazai felállítását. 17 Munkájában a bécsi ismertetésekre és régebbi katalógusokra támaszkodott és 10 képet szerepeltetett Murillo neve alatt. Ezek közül csak a már tárgyalt „Mária gyermekével és két angyallal"-t, valamint azt a két képet fogadjuk el Murillo művének, melyek már a Bourke gyűjtemény megvásárlása után kerültek az Esterházy Képtárba. A népi áhítat jellegzetes példájaként említhető a „Menekülés Egyiptomba" 18 és a „Szent Család a kis Keresztelő Szent Jánossal". 19 Mindkettő először az 1820-ban felfektetett Esterházy leltár növekedés tételei között szerepel. Nem lehetetlen, hogy az 1820-as bécsi Kaunitz árverés után az Artaria műkereskedő cégnél visszamaradt spanyol képek közül valók, mivel közvetlenül a Kaunitz árverésen vásárolt darabok után vezettettek be a naplóba. De kerülhettek más forrásból is a gyűjteménybe, melyre nézve az Esterházy levéltár kiadott anyaga nem ad felvilágosítást. Mindkét kép Murillo hitelesnek elismert, de erőtlenebb kompozíciói közül való, melyek a számos variálás során mind festői kvalitásban, mind a kivitel frisseségében messze mögötte maradnak a valóban kiváló alkotásoknak. Szentimentális hangvételénél fogva arathatott tetszést a XIX. század elején a názáreti ács műhelyébe bepillantást engedő „Szent Család" (48. kép). A téma genre-szerű ábrázolása közkedvelt volt a XVII. századi sevillai festészetben. Egy hasonló hangvételű, Murillónak tulajdonított kép részletes tárgyalására majd a Szent István Bazilikában őrzött festmény kapcsán kitérünk. A két kép közül talán az első, mely Szent Józsefet a tridenti zsinat határozatainak megfelelően középkorú férfinek és nem öregembernek festette le, a sikerültebb. Az egyszerű iparos és varrásból egy szempillantásra a játszadozó gyermekekre feltekintő Mária, az alig jelzett tájképi háttér a kép előnyös részleteinek mondhatók. Az előtérben a két pálcát madzaggal keresztté formáló két gyermek a nagyobb kompozíciók puttóihoz hasonló. Ez a gyermeki játék csak az újszövetségi történetben járatos szemlélők részére utal a kép szakrális értelmére. A „Menekülés" (49. kép) kissé fáradtabb; mind színkezelésében, mind a kompozícióban alatta marad a Leningrádból 1930-ban a moszkvai Puskin Múzeumnak átadott változatnak, melynek árnyalt színezése, az alakok friss megformálása mind arra utal, hogy ez lehetett az első, szerencsésebb fogalmazása a témának (50. kép). 17 Ormós Zs.: A herczeg Esterházy Képtár műtörténelmi leírása. Pest, 1865. 1H Ltsz.: 775. Vászon, 155,5X125 cm. L e f o r t, P.: Murillo et ses élèves. Paris, 1892. 125 (Murillo). A kép korábbi irodalma: Pigler, A.: Museum der Bildenden Künste Budapest. Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, 1967. I. 470—471 (Murillo); Angulo, D.:I.m. II. 229. (Murillo) 1! ' Ltsz.: 779. Vászon, 156X126 cm. L e f o r t, P.: I.m. 149; Pigler, A.: I.m. 471—472; Angulo, D.: I.m. II. 196. Valamennyi szerző Murillo művének tartja.
