Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
Murillo képek magyarországi gyűjteményekben
káig lappangott. Most Gaya Nufío 11 és az Angulo monográfia egy párizsi gyűjteményt jelöl meg lelőhelyként. A kép méretei megegyeznek a budapesti vászon méreteivel. 12 Erről a párizsi képről egy igen ritka, korai mű, Davies kapitánynak a korábbi irodalom összefoglalásán alapuló, de saját tapasztalatait is közreadó, forrásértékű jegyzetekkel ellátott munkájában olvashatunk. 13 Megírja, hogy a képet elkészülte után, mint az egyébként Spanyolországban szokásos volt, a Székesegyházzal szemben levő egyik kis utcában kiállították. Itt látta meg Marqués de Aguila és azonnal megvásárolta. 1837-ben Taylor báró vette meg 530 000 reálért és a következő évben Lajos Fülöpnek adta el. Az 1853-as árverésen 60 000 frankért Montpensier márki tulajdona lett. 14 A márki sevillai palotájában függött 1860 és 1883 között. 1906-ban Sanlúcarban D. Antonio de Orleans házában, majd újabban egy párizsi magángyűjteményben őrizték. 1981 júniusában Parke Bernet-Christie árverésre vitték be, de visszavonták (46. kép). A változatok között már Curtis említi (mint sajátkezű másolatot) a Billings árverésen azt a képet, melyet szerinte egy birminghami kereskedő vásárolt egy spanyol apácakolostorban a napóleoni háborúk idején 1000 guinea-ért. A kép 1871-ben Mr. Billings tulajdonából került kiállításra a Royal Academyben. Angulo úgy tudja, hogy a kép ma is William H. Smiths Esq. (Greenlands, Henley-On-Thames, Buckinghamshire) tulajdonában van. 15 Redford Stirling egy levelét idézi, melyben ezt a képet a sevillai példánynál finomabbnak mondja az angol kutató. 16 Világos, hogy az 1818 előtt a csak bennfenteseknek bemutatott Bourke gyűjteményből már 1819-ben Esterházy tulajdonba került kép nem szerepelhetett a századvégi monográfusok könyveiben. A Conde de Aguila gyűjteményből származó példányt Angulo monográfiája színes felvételben mutatja be (a képről a budapesti múzeum fényképtárában eddig unikumnak számító, régi fekete-fehér felvétel volt évtizedekig az egyetlen fénykép). Ennek alapján úgy tűnik, hogy a budapesti kép színkezelése árnyaltabb, a Madonna fej finomabb, mint a párizsi példányon. Ami a provenienciát illeti, minden kétséget kizáróan a Marqués de Aguila-féle a leghitelesebb. De az is bizonyos, hogy Bourke gróf a képet madridi követsége ideje alatt, 1808 és 1810 között vásárolta. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a múlt században mindhárom kép Angliában volt. Feltehető, hogy a Bourke-féle példány került a legkorábban (1811 után) a szigetországba. Képünk datálását és a Murillo oeuvre-be való illesztését megnehezíti, hogy határozott modellálású részletek mellett a későbbi, 1665-ös évek alkotásaira emlékeztető színkezelést találunk. A Louvre-ba került ,,Mária születése" daj11 Gaya N u n o, J. A.: Tout l'oeuvre peint de Murillo. Paris, 1980. 246—247. A párizsi Bratschwanski gyűjteményben. 12 Angulo, D.: I.m. II. 161. 167 sz. Vászon, 137XH2 cm. A kép hátán az új vásznon felírás: „Pertenece al S. r Conde de Aguila. 13 Davies, E. : The Life of Bartolome E. Murillo, complied from the Writings of Various Authors, London, 1819. 96. 14 Curtis, B.: I.m. 156. Ujabb származási adatok: Angulo, D.: I.m. II. 167, III. 102. tábla, az 1981-es árverésről: Goya, 160. 1981. január—február 242. 15 Curtis, B.: I.m. 102 sz. R. W. Billings (illetve Lugt szerint Mrs. Billings) árverésén 1876 június 3. Vászon, 137,2X104,1 cm. Megvásárolták 1312 fontért. 16 Redford, G.: Art Sales. I— II. London, 1881. II. 209. „...in coral frame. Mr. Woods read a letter from Sir S. Maxwell eulogising the picture. It is the same subject as one sold in King Louis Philipp's collection when the Duc de Montpensier paid 1200 guineas for it, but a finer example." Redford szerint Smiths vette meg a képet 1312 fontért. Angulo monográfiájában még további változatokat is közöl. Másolata a cádizi múzeumban A. M. Tobartól (47. kép).
