Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)

Etruszk bronz íróvessző konzerválása

a további korrózió szempontjából kevésbé aktív anionokat szolgáltat a rézionok mellé. 0 A kereskedelemben kapható Varion AD anioncserélőt használat előtt 4%-os nátrium-hidroxid (NaOH) oldattal hidroxil ciklusba kellett vinni, majd semle­gesre mosni. Az így előkészített ioncserélő kása és a mechanikai szennyeződé­sektől már megtisztított tárgy, egy 25 cm hosszú és 6 cm átmérőjű, lezárható üvegcsőbe került. 7 Mivel a Varion AD szobahőmérsékletnél magasabb hőfokon hatékonyabb, a kezelés szárítószekrényben, a hőmérséklet állandó 45 °C-on tar­tásával történt. 8 A tárgyat tartalmazó üvegcső mellé egy szintén a már említett módon előkészített Varion AD-vel teli kémcső került mintaként, hogy a reak­cióban levő anioncserélő színváltozása a kiindulási színhez képest ellenőrizhető legyen. 0 A tárggyal reagáló anioncserélő már egy-két óra elteltével színválto­zást mutatott, mely jelezte, hogy az ionok kicserélődésének folyamata megin­dult. Ha a folyamat során az anioncserélő oldhatatlan vázáról az összes mozgé­kony anion (—OH­) leválik és kicserélődik, a kása nem működik tovább. Ez esetben újbóli felhasználás céljából regenerálható. 10 A stylus kezeléséhez kis mérete miatt kevés ioncserélő kására volt szükség, ezért megengedhető volt az ioncserélő kimerülése után minden esetben új Varion AD alkalmazása. 11 A káros kloridok átalakítása folyamán az íróvessző hat alkalommal került új ioncserélő kásában. Az áthelyezést minden esetben a tárgy desztillált vizes kifőzése és a főzővíz ezüst-nitráttal (AgNO : j) kloridra történő vizsgálata előzte meg. öt alkalommal a főzővíz kloridionokat tartalmazott. A hatodik kásacsere után az ioncserélő színe két hét elteltével is csak igen csekély mértékben vál­tozott. Valószínűnek látszott, hogy a tárgyban levő káros kloridionok már tel­jesen kicserélődtek, átalakultak. A tárgy desztillált vizes kifőzése után a főzővíz ezüst-nitráttal vizsgálva nem tartalmazott kloridot. A tárgy párakamrába he­lyezése következett, ahol két hét múltán sem jelentkezett a felületen aktív kloridos kivirágzás. A párakamrapróbát szárítószekrényben való több órás szá­rítás követte, majd védőbevonatként Paraloid B 72 2%-os toluolos oldata került több rétegben alkalmazásra. A tárgy kezelése során az ifjúalak bal karja mellett a mellen levő szabad szemmel is látható aranyozásnyom megmaradt, míg a bal láb combrészén levő mikroszkopikus méretű aranyozásnyom már a mechanikus tisztítás közben le­vált. Igen kis mérete miatt nem lehetett visszaragasztani, egykori létezését a dokumentáció őrzi. A mechanikus tisztítás során — bár ez mindig sztereomik­6 A végbemenő reakció sematikus egyenlete a következőképpen írható le: R a— OH + Cu 2 (OH) 3 Cl - R a Cl +2Cu(OH) 2 Schlager Károlyné, A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme. Múzeumi Műtárgy­védelem I. (1970) 57. 7 Az ioncserélő kását a kiszáradástól védeni, és amennyiben az eljárást nem le­zárható edényben végezzük, az elpárolgó vizet pótolni kell. 8 A kása hőmérséklettűrése 45 °C. !1 A Varion AD ioncserélő kása színe használat előtt világossárga, a reakció során megbarnul, működése pH méréssel is ellenőrizhető, a folyamat során pH-ja semlegesről lúgosra változik, pH tűrése: 0—14. 10 A kimerült Varion AD regenerálása 4%-os NaOH-val történik, amit desztillált vizes semlegesre mosás követ. 11 A színváltozás így jobban követhető volt, mert az ioncserélő regenerálás után már nem nyeri vissza eredeti színét. A kimerült ioncserélő összegyűjtve, majd regene­rálva a későbbiekben más tárgyak kezeléséhez újra felhasználható, ezért igen gazda­ságos kezelőszer.

Next

/
Oldalképek
Tartalom