Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
A boiótiai ólom kisplasztika kérdéséhez
A másik típust a már fentebb bemutatott (19. kép) athéni példány képviseli, amely Graef szerint a Kabirion legszebb „szabad stílusú" bikája. 32 Az előzővel szemben, erre a természethű mozgásábrázolás igénye nyomta rá bélyegét, ennek a szolgálatában állnak a kitűnően megmintázott részletek: a kissé leszegett és oldalra fordított fej, a dinamikus lépésmotívum és a lendületesen felcsapódó farok. 33 A budapesti bovida ennek a típusnak ólomból készült változata. Az összefüggések és a különbségek nyilvánvalóak: a Szépművészeti Múzeumban őrzött példány lábtartása ellentétes az athéni bikáéval, tehát nem tekinthetők közös előkép replikáinak. 34 Kétségtelen viszont, hogy a két darab azonos stílusirányzatot képvisel. A kivitelezés színvonalának különbségére vonatkozóan Schmaltz megfigyelése megfelelő magyarázatot nyújt: az ólomszobrok a bronzból készült alkotások igénytelen, gyakran leegyszerűsített változatai. Ez az összefüggés azonban nem zárja ki az előbbiek bizonyos önállóságát az utóbbiakkal szemben. A budapesti példány esetében ezt jelzi a faroknak a bal combra tapadó ábrázolása, olyan megoldás ez, amely az ólomszobrászat sajátos lehetőségeinek jól megfelelt. 35 Az eddig mondottak figyelembevételével a budapesti szobrot a „Kabirionműhely" alkotásai, ill. a Kabirion fogadalmi emlékei közé sorolhatjuk. Ez a meghatározás egy további következtetést von maga után. Minthogy a Schmaltz által publikált bovida-ábrázolások kivétel nélkül hímnemű egyedek, semmi okunk sincs arra, hogy az itt publikált példányt ne bikának tekintsük. 36 A Kabirion-sorozatnak ez a bikatípusa, amelynek ikonográfiái előzményei ismertek, 37 a klasszikus művészet vívmányait lényegesen jobban tükrözi, mint a Louvre bronza által képviselt típus, s megfogalmazását kétségtelenül az érett klasszikus időszak alkotásai inspirálták. A Parthenon északi és déli frízén a lépő bovida témájához a Pheidias-kör valóságos variáció-sorozatot dolgozott ki; 38 ez a korszak művészetének különböző műfajaira igen nagy hatást gyakorolt. 39 Alóla, minden jel szerint, a „Kabirion-műhely" kézművesei sem vonhatták ki magukat. Az athéni vívmányokat azonban nem egyszerűen másolniuk, hanem adaptálniuk kellett: a Parthenon bovidái nemcsak nemüket, hanem szarvformájukat tekintve is különböznek a „Kabirion-rasz" bikáitól. 40 Az athéni Nemzeti Múzeumban őrzött bronz bikaábrázolás (19. kép) kitűnő párhuzama látható Thurioi i. e. 420 körül vert tetradrachmáin (18. kép); 41 az domborművekhez: S ü s s e r o 11, H. K.: Griechische Plastik des 4. Jahrhunderts vor Christus. Untersuchungen zur Zeitbestimmung. Frankfurt a. M., 1938. 104. lap, 14. t. 3. kép. — Vö. Kabirion VI. 112 sk. 32 L. a 24. jegyzetet. 33 A képtípus előzményeihez, 1. Kabirion VI. 87 skk. L. még a 20. jegyzetben idézett munkákat. 34 A Kabirion klasszikus kori bikaszobrai — a jelenleg hozzáférhető anyagot figyelembe véve — nem sorolhatók csoportokba. A műhelyproblémához vö. Kabirion VI. 16 skk. 35 Kabirion VI. 116 skk. — Az ólomszobrászat anyagszerűségének problémájához 1. ibid., 119. lap. 36 Vö. Kabirion VI. 13. lap. 37 Vö. a 33. jegyzettel. 38 Brommer, F.: Der Parthenonfries. Mainz, 1977. 215 sk., 52., 54., 153—160. t. 39 A vázafestészet köréből 1. mindenek előtt a Kleophón-festő vázaképeit: ARV 2 1143. lap, 1. szám; 1144. lap, 21. szám. — A kérdésről összefoglalóan: Brommer, F.: i. m. 199 skk. ' ,u Brommer, F.: i.m. 215 sk.; Vö. Kabirion VI. 11 sk., 44. jegyzet és 112. lap.
