Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

Velencei 16. század eleji mester hegyikristály domborműve

faragott acháttal kapcsolatban. A budapesti hegyikristály dombormű ebben az időben is a bécsi Lederer gyűjteményben szerepelt. 1929-ben Ernst Kris a reneszánsz kővésésről írott alapvető művében

13 jelentős részt szentel műtárgyunknak, melyet nagyméretű fényképen közöl még a reneszánsz kerettel együtt. A hegyikristály domborművet sajátságos mesterműnek nevezi, mely a korai cinquecento legjelentősebb glyptikai alkotása, s mely saját kora művészetében is különleges helyet foglalhatott el. A még ez időben is Lederer tulajdonban levő műtárgyat ikonográfiailag Lucretia ábrázolásnak tartja. Tullio Lombarditól faragott gemmát nem ismerünk.

14 A mester típusához megnyilvánuló erős hasonlósága arra utal, hogy a kristályfaragó nem önállóan alkotta Lombardi formakincséből, hanem modell után készíthette. Ernst Kris Francesco Anichinit említi,

15 mint a velencei művészet vezető kővésnökét a cinquecento elején. Ö szintén mintaképek után faragott, mint a hegyikristály dombormű faragója. Anichinitől, aki 1526-ban Velencében halt meg, kevés hiteles mű maradt fenn, s a vele egyidőben dolgozó velencei gemmavésők személyisége és művei sem váltak mindeddig ismertekké.

16 A glyptika a velencei körben volt a legkedveltebb és leggyakoribb. Mantegna típusai közvetve vagy közvetlenül hatottak, úgyszintén a padovai bronzöntőműhelyek típusai, Moderno művei és Tullio Lombardi klasszikus típusai.

17 Ernst Kris 1929-ben leírt értékelése domborművűnkkel kapcsolatban az utolsó irodalmi említés. Az 1930-as években került a bécsi Lederer gyűjteményből ajándékként magyarországi magántulajdonba.

18 A nemzetközi szakirodalom, mely egyre inkább foglalkozik a Lombardi család munkásságával és a mesterek szignálatlan műveinek újabb meghatározásával, a művészegyéniségek műveiken keresztüli pontosabb jellemzésével, ezt a jelentős darabot nem tárgyalja, figyelmen kívül hagyja. Tanulmányunk célja, hogy a közel félévszázados lappangás után újra felbukkant műtárgyra ráirányítsuk a Lombardi-kutatók figyelmét, és hogy a Lombardi családdal kapcsolatos újabb kutatások eredményeinek birtokában újra tárgyalásra kerüljön a nemzetközi szakirodalomban. Részünkről a következőket szeretnénk ehhez a kérdéshez hozzáfűzni, már az újabb Lombardi kutatások ismeretében. Domborművűnk kétségkívül Tullio Lombardi női fejeinek expresszív, maszkszerű ábrázolásmódjára megy vissza.

19 Antonio Lombardi oldottabb és természetes arckifejezésű típusaihoz nem kap13 K r i s, E. : Steinschneidekunst in der italienischen Renaissance. Wien, 1929. 42. és 160., 138. kép.; A Lucretia ábrázolásként való meghatározás nem meggyőző, csupán a lehunyt szemek és fájdalmas arckifejezés utalhatnak erre. Vl G. Aggházy Máriának a 9. jegyzetben említett irodalmi tájékozódásai a hegyikristály vésés mellett a gemma faragásra is vonatkoztak. E. Kris is valószínűtlennek tartja id. művének 42. lapján, hogy Tullio Lombardi maga faragta volna a hegyikristály domborművet. 15 Kris, E. : i.m. 43.; Az Anichini családra vonatkozóan 1. T h i e m e, U.— Becker, F.: Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler. Leipzig, 1907. I. 526—527. 16 Kris, E. : i. m. i. h. 17 Kris, E.: i. m. 42. 18 A Szépművészeti Múzeumnak vásárlásra felajánló tulajdonos családjába az 1930-as évek közepén került a műtárgy a Lederer gyűjteményből. Az ajándékozás éve ma már sajnos pontosan nem állapítható meg. 19 Ruhme r, E. : Antonio Lombardo. Versuch einer Charakteristik. Arte Veneta, XXVIII. (1974) 63.