Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Velencei 16. század eleji mester hegyikristály domborműve
csolható, mely típusoknál az arcok kerekdedek, a szemek, száj és orr közel fekszenek egymáshoz. 20 A miniatúraszerű finomság, a keménység és lapos formázás Tullio Lombardi művészetének szintén olyan tulajdonságai, melyek domborművűnkön megfigyelhetőek. 21 Az Augustus-kori gemmák szeretete a reneszánsz idején 22 szintén Tullio befolyását engedik feltételezni, akinek klasszicizmusában az Augustuskori művészet hatása érvényesül. Antonio Lombardi munkáságának elválasztása Tullioétól eredményezte azt az újabb megállapítást, hogy számos kisbronz, melyek közt Antonio Lombardi hiteles műveihez kapcsolható női fejeket is találhatunk, már nem Tullio Lombardi műveiként szerepelnek a nemzetközi szakirodalomban. 23 A budapesti hegyikristály kisplasztika azonban egy teljesen más női arctípust jelent, mint az említett és Antonio körébe sorolt kisbronzok. Női ideálbüsztünk arca hasonló a szignált padovai dombormű (71. kép) 24 nőalakjainak expreszív arctípusaihoz s a Weihrauch által változatlanul még kérdőjelesen Tullia Lombardi művének tartott „Venus Prudentia" bronz — mely a Cleveland Museum of Art tulajdona — típusához (72. kép). Az egyenes homlok, a keserű kifejezésű száj, a nagy oldalsó arcfelületek, az előreugró áll, a „római" hajviselet a vállra vetődő csigás fürtökkel, a nyak erőteljes formája, a csapott vállak, a keményebb stílus és az a „megfagyott grácia", melyre Weihrauch utal 25 domborművűnkéhez hasonló ezen a bronzon. Mint apró kiegészítést említenénk meg a ruha ékalakú vágatát domborművűnkön, melyhez hasonló, de mélyebb vágat Tullio Lombardinak a velencei S. Giovanni Crisostomo-ban levő „Mária koronázása" domborműve egyik mellékalakján figyelhető meg (75. kép). Összefoglalva az eddigi szakirodalmat és megfigyeléseket, véleményünk szerint fenn kell tartani azt a hagyományos nézetet, hogy budapesti domborművűnk Tullio Lombardi típusa után készült munka, melynek legvalószínűbb készülési helye Velence lehetett, ahol a gemma készítés gyakorlata kedvelt és magas színvonalú volt e korszakban. 20 Planiscig feltételezése, hogy viaszmodell után készült, 27 azért valószínű, mivel Tullio Lombardi szobrászi stílusát ilyen híven csak szobrászi megfogalmazásban elkészített mintakép után lehetett követni. A dombormű megszerzésével a Szépművészeti Múzeum Régi Szoborosztályának kisplasztikái anyaga nemzetközi érdekességű darabbal gyarapodott s a 16. század elejéről származó velencei gyűjteményrész is egyedülálló jelentőségű műtárggyal gazdagodott. SZMODISNÉ ESZLÁRY ÉVA 20 Ruhme r, E. : i. m. 42. 21 R u h m e r, E. : i. m. 43. 22 Planiscig, L. : i.m. 247. 2:1 W e i h r a u c h, H. R. : Europäische Bronzesstatuetten. Braunschweig, 1967. 128—129.; Ruhmer, E.: i.m. 69—71. 2 '' R u h m e r, E. : i.m. 4L, 39. kép. 2r ' Weihrauch, H. R.: i. m. 129., 145. kép. 2,1 Kris, E.: i. m. 42. 27 Planiscig, L. : i. m. i. h.
