Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Két fogadalmi bronztábla
A domborművek stílusa és származási területe alapján azonban kérdés, vajon nem képzelhető-e el más összefüggésben, mint amilyenekben a hagyományból ismerjük. Ebből a szempontból különösen fontos, hogy a nőalakot külön is ábrázolják: két hasonló agyag öntőmintáján (Mihajlovgrad, Bulgária). Ezeket az ábrázolásokat I. Velkov Hygieiaként határozta meg. 30 A klasszikus művészetben a tálból kígyót tápláló istennő valóban többnyire Hygieia. 31 A herkulesfürdői istennő fején azonban kalathos van, ami Hygieiánál ismeretlen. A mellette levő sás formájú növény származhat a Hygieia ábrázolásain szokásos fatörzsből, de alapja lehet a más istenek balkáni ábrázolásain előforduló hasonló motívum is. 32 Az eddig Nantosveltának, Kybelének, Proserpinának nevezett istenő ábrázolása tehát a Hygieiáéhoz hasonlít a legjobban, anélkül, hogy annak valamelyik típusával minden lényeges vonásában megegyezne. Az istenalak klasszikus ikonográfiái előzményei sem nyújtanak egyértelmű megoldást. A kulcs és Kerberos a leggyakrabban Plútón attribútumai, a kérykeion általában Hermésé, a kalapácsról már esett szó. Ezek az elemek tudomásom szerint a herkulesfürdői táblán kapcsolódnak össze először ilyen elrendezésben. Hasonló a helyzet a kisebbik tábla istennőjével is: haj-, ruhaviselete, attribútumai csak részben azonosak más istennőkéivel (Démétér, Hekaté, Artemis). Demeter hasonló ábrázolásain vagy két nagy fáklyát tart, 33 vagy szképtront, de azt nem rövid nyelvű fáklyával. 34 Két hosszú fáklyát fog Hekaté is a budapestihez legközelebb álló típusú ábrázolásán is. 33 Egy amphipolisi éremsorozaton Artemis hasonló viseletben, hosszú fáklyával, szképtronnal látható, de szárnya, pajzsa is van és a típus már nem klasszikus. 36 A két tábla istenábrázolásai tehát egyetlen ismert klasszikus típussal sem teljesen azonosak, még kevésbé valamelyik klasszikus istenpárnak az ábrázolásával. Mindez arra a feltevésre vezet, hogy ezek az ábrázolások nem a kikristályosodott ikonográfiái hagyománnyal rendelkező görög, római vagy keleti kultúrák típusainak az egyszerű átvételei, hanem azok átfogalmazásai, ha nem is kelta értelmezésben. Ezek az ábrázolások a klasszikus ikonográfia elemeinek a felhasználásával, ezek új egységbe rendezésével beszélnek egy másik, a klasszikussal érintkező kultúra isteneiről. A klasszikus klutúrákban többé-kevésbé ismeretlen képzeteket fejeznek ki az átvett kifejezési formák segítségével. 30 Velkov, I.: Beitrag zur Religionsgeschichte Moesiens. BIAB 14 (1940—42) 185—186. 31 Lee h at, G.: DA II. 1 (1899) s.v. Hygieia.; T h r a e m e r, E.: ML I. 2 (1886— 1890) s. v. Hygieia; P a r i b e n i, E.: EAA (1961) s. v. Igea.; Svoronos, J.: Das Athener Museum I. Athén, 1908. XXXIX. tábla, 3. kép; Greifenhagen, A.: Das Vestarelief aus Wilton House. Berlin, 1967. 17. A motívum más istennők ábrázolásain is szerepel: Vesta (G r e i f e n h a g e n: i.m. I. t.), Athéné (Wiegand — Gaebler: i.m. XV. tábla, 42. kép), Olympias (uo. XV. tábla, 46. kép). Ennek a típusnak az azonosításához: Gaebler, H.: Zur Münzkunde Makedoniens V. Zeitschr. f. Num. 25 (1905—6) 13, 37—38. 32 Pl. egy Zeus-típuson: SNG coll. Ashmolean Museum III. London, 1976. XLIX. tábla, 2614—19. kép. 33 Uo. LI. 2684—89.; Svoronos, J.: i.m. XLVIII. tábla, ez utóbbi értelmezésének a lehetőségei uo. 295. 34 L e n o r m a n t, F. : DA I. 2 (1908) s. v. Ceres 1071. 1510. 35 Svoronos: i.m. LXIV. tábla, 1414. kép, LXVI. tábla, 1416. kép. Ennek az istennőnek a meghatározása is bizonytalan: ld. uo. 360. 36 Schreiber: ML I. 1. (1884—86) s. v. Artemis 568.
