Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

Két fogadalmi bronztábla

Nagyon óvatosan megfogalmazott feltevése, hogy az istenpár Sabazios— Kybelé, az isten meghatározásán alapul. Fölsorolja egy esetleges kelta értelme­zés érveit (kalapács, méh), a szárnyas kérykeiont azonban nem tartja ebbe a körbe illeszthetőnek, ezért inkább a frig isten taurobolikus ábrázolására gondol. Az istennőt azért nevezi Kybelének, mert az gyakran párja Sabaziosnak. 21 A keleti meghatározás további érve, hogy a lelet 14. számú karperecén szerszám alakúak mellett egy kézfej formájú csüngő is van, amelyet D. Mano-Zisi „saba­ziakusnak" minősít. A kelta értelmezést senki sem fejtette ki részletesen, de nyilván a jellem­zően keltának tartott kalapács-attribútum szolgált alapjául. A többféle értelme­zés lehetőségeit jól szemlélteti, hogy Ch. Picard a herkulesfürdői istennőt keltá­nak, a tekijeit viszont Kybellének tartja. 22 Ügy tűnik azonban, hogy mind a keleti, mind a kelta meghatározás alap­talan. A keletit támogató érvek egyike sem kényszerítő erejű, súlyosak szólnak viszont ellene. Mano-Zisi nem vonta be ikonográfiái elemzésébe a herkulesfürdői darabot, csak egy addenda-cédulán említi, mint a tekijai ábrázolás legközelebbi párhuzamát, „amely a kelta vagy bennszülött jelleg kérdését veti föl". 23 Magá­nak Kybelének nincs ilyen ábrázolási típusa; 24 mindkét domborművön hiányzik az oroszlán, a frígiai sapka és a többi Kybelénél—Sabaziosnál szokásos attri­bútum; 25 a szárnyas kérykeion és a kéz alakú csüngő nem kizárólag Sabazios jellemzője. 20 Mindez kérdésessé teszi a keleti értelmezést. Ugyanígy nem vezethető le meggyőzően a kelta ikonográfiából sem az isten­pár ábrázolása. A kalapács nem kizárólag a kelta képzetvilágra jellemző: csak a Balkánon előfordul meg Vulcanus és a Kabirok ábrázolásain is; 27 a kalapácsos isten attribútumai közt egyelőre nem ismerünk szárnyas kérykeiont; baljában mindig edényt nem pedig kulcsot tart ; 28 Nantosvelta éppúgy és éppen azért nem lehet az istennő, mint Kybelé: nincs ilyen ábrázolása. 29 Ezek a mozzanatok a kelta értelmezés nehézségeire világítanak rá. A tekijai és a herkulesfürdői istenábrázolások eddigi meghatározását egy­aránt jellemzi, hogy az ikonográfiái leírás összekeveredik bennük az értelme­zéssel. Az ikonográfiailag meghatározott és ennek alapján megnevezett istenhez valamely ismert vallástörténeti összefüggés alapján rendelik hozzá az istennőt, ennek önálló ikonográfiái elemzését elmulasztva. Az istennő tehát azért Nantos­velta vagy Kybelé, mert ezek gyakran alkotnak párt Sucellussal ill. Sabaziossal. 21 Olykor azonban más néven is említi: 97. o.: Magna Mater; 115. o.: Nantosvelta­Démétér; 119. o.: Démétér. 22 I.m. 162. 1. jzet. A Macreától idézett mondat pontosan: qui va presque jusqu'à l'identité. 23 Az utána következők nem ezt a helyes felismerést fogadták el. Pl. Tatsche­va-Hitova, M.: Wesenzüge des Sabazioskultes in Moesia Inf. und Thracia, in Hom­mages à M. J. Vermaseren III. Leiden, 1978. 1218.; Picard; i.m. 162. 24 Vermaseren: i.m. passim. 25 Schaef er, RE I A2 (1926) s.v. Sabazios; E i s e 1 e, ML IV. (1915) s.v. Sa­bazios. 26 Balkáni példa: Tatscheva-Hitova: i.m. 1227. 27 SNG coll. R. H. Euelpidis II. Louvain, 1975. XXVII. tábla, 1335—37. kép; W i e g a n d, Th. — G a e b 1 e r, H.: Die antike Münzen Nordgriechenlands. III. 2. Makedonia und Paionia. Berlin, 1935. XXIII. tábla, 25—27. kép. 28 Ésperandieu, E. : Recueiel général des bas-reliefs, statues et bustes de la Gaule romaine. Párizs, s. v. Dieu au maillet, Silvanus, Dis Pater. 29 Az istenpárról újabban: H a 11, J. J.: Les dieux gaulois en Alsace. RAE 22 (1971) 256—258.

Next

/
Oldalképek
Tartalom