Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Két fogadalmi bronztábla
körben elterjedt 13 csavart oszlopnak 14 a középkorig továbbélő 15 változata ez. Általában kétharmadig ferdén hornyolt, fölül pedig vagy egyenesen barázdált, mint a balkáni bronzreliefeken, vagy sima, mint a szíriai ólomszarkofágokon. 16 Bármi legyen is ennek a több évszázadon át használt oszloptípusnak az eredete, származásából aligha lehet a fülkében álló istenek eredetére következtetni. 17 Említést érdemel a kisebbik tábla oromháromszögének az egyelőre példa nélkül álló csavart félköríve (egyébként a tympanon vagy üres, vagy napkorong, holdsarló, rozetta van benne). Értelmezési lehetőségként fölvethető, hogy az ún. ,, entablement syrien" félreértelmezésével van dolgunk, amelyen a gerenda középen félkörívvé nyílik, ezalatt azonban soha nem folytatódik egyenesen úgy, ahogyan ezen a domborművön. 18 Azok a kutatók, akik eddig foglalkoztak a herkulesfürdői darab isteneivel, többnyire vagy a klasszikus vagy a kelta hagyomány alapján értelmezték azokat (Hekler A.: Dis Pater-Proserpina; S. Reinach, E. Will, Ch. Piccard: kalapácsos kelta isten és felesége; M. Macrea: Sucellus és Nantosvelta). 19 Felmerült azonban egy ezektől eltérő értelmezési lehetőség is: a darabon szereplő ábrázolás legközelebbi párhuzamát, a tekijai kincs két ezüstlemezének az istenpárját ugyanis keleti istenekként határozták meg. A tekijai kincs pénzeken és ékszereken kívül hat, istenalakokkal díszített ezüstdomborművet tartalmaz. A lelet mértékadó feldolgozásában D. Mano-Zisi az istenekét a következőképp határozta meg: Zeus, Seléné, Hermès, Kybelé (20. kép), Sabazios (21. kép). Az utolsó kettő pontos párhuzama a herkulesfürdői istenpárnak. (Tekija Herkulesfürdővel szemben a Duna túlsó partján fekszik!) A két istennő ábrázolásának az elemei és ezek elrendezése azonos; az istenek hasonlósága is szembetűnő, de két attribútumuk különböző: a tekijai lemezen a kérykeion szárnyas és feléje méh röpül. Noha a lemez alsó része megsemmisült s így a további összehasonlítás lehetetlen, 20 valószínű, hogy a rajta ábrázolt isten is kulcsot tartott jobbjában: ha patera lett volna a kezében, ahogyan ezt D. Mano-Zisi feltételezte, annak körívét látnunk kellene a kérykeion vége és a törésvonal között. A fénykép alapján nem dönthető el, hogy a bal kezében levő tárgy kalapács-e vagy kettős bárd. D. Mano-Zisi mindkét néven nevezi. 13 A klasszikus korban nagyon ritka Görögországban (pl. AA 1895, 15.-Athénből). Ismert eleme a Duna-vidéki művészetnek is: Erdélyi, G.: A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Budapest, 1974. 34—41. kép. Balkáni érmeken: Pick, B. — Imhof-Blumer, F.: Die antiken Münzen Nordgriechenlands. I. Berlin, 1899. XX. tábla, 18—26. kép.; SNG coll. R. H. Euelpidis II. Louvain, 1975. XXXVIII. tábla, 1335-8. kép, LUI. tábla, 2001-4. kép. Érdekes, hogy néha a trónszék is csavart oszlopos naiskos-formájú. 14 Pl. a kopt művészetben: Effenberger, A.: Koptische Kunst. Lipcse, 1975. 38. 57. képek. 15 A v i - Y o n a h, M.: Three Lead Coffins from Palestine. JHS 50 (1930) 304—307. Mercklin, E.: Antike Bleisarkophage. AA 1936. 252—281.: uő.: Untersuchungen zu den antiken Bleisarkophagen, Berytus 5 (1938) 27—46.; B e r t i n, A. N.: Les sarcophages en plombs syriens au Musée du Louvre. RA 1974. 43—82. Az ábrázolásokhoz képest a fennmaradt építészeti emlékeken nagyon ritka. Pl.: Février, P. A.: L'art de l'Algérie antique. Párizs, 1971. XXVIII, XLII. táblák. 17 Macrea: i. m. 337.; V a s i 1 e v: i. m. 187, 189. Is Ilyen ,, entablement syrien" van az egyik razgradi táblán: K a z a r o w, G.: Neue Denkmäler zur Religionsgeschichte Thrakens. AA 1922. 187. Más tympanondíszek: holdsarló (uo.l88).; rozetta (Boucher, St.: Les bronzes romains figurés. Lyon, 1974. 17. kép) ; kosfej (C a 11 i p o 1 i t i s : i. m. 1. kép). 1!) Ld. az 1. jzetet. 20 Mindenesetre az a legvalószínűbb, hogy az istenpár ábrázolásának a háromnegyedére kiterjedő hasonlóság a hiányzó negyeden is folytatódott.
