Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

A Szépművészeti Múzeum Ptahankh szobra

XVIII. dinasztia idején és ezek közül melyiknek a szolgálatában állott Ptahankh, a Ptah templom énekeseinek elöljárója. A III. Thutmózisz korára, annak kartusával datált kairói emlék tulajdonosáról tudjuk magából a szövegből, hogy ő túlélte III. Thutmóziszt. A szövegben egyértelműen Oziriszként említi ezt az uralkodót, míg ő maga a fiú, Hórusz szerepét játssza a halotti szertartásnál. P3 pw Wslr §3 Nwt nsw.t Mn-Hpr-R

c di c

nh — „Ez Ozirisz, Nut fia, a király Men-Kheper-Ré, aki élettel van megáldva."

31 — miként a szöveg mondja. Mint említettük, ismert egy Ptahmesz memphiszi főpap IV. Thutmózisz korából is.

32 Már R. Anthes is feltételezte annak lehetőségét, hogy ez azonos azon Ptahmesszel, aki már III. Thutmózisz korában is hivatalban volt, s mint láttuk túlélte ezt az uralkodót.

33 Meg lehet kockáztatni azt a feltételezést is, hogy ugyanezen Ptahmesz még élhetett és hivatalban lehetett III. Amenophisz uralkodása idején is, így azonos valamelyik, III. Amenophisz uralmára datált, ilyen nevű memphiszi főpappal. A III. Amenophisz uralkodása idején működő két memphiszi főpap közül — akiket Ptahmesznek hívtak — az egyik Dzsehutimesz vezir fia,

34 a másik Menkheper pap fia volt.

33 Minthogy közelebbit nem tudunk róluk, mindkettő szóbajöhet a fent feltételezett azonosításra. Dzsehutimesz fiáról azt írja az egyik felirat, hogy ő a királyi palota nagyja, előkelősége volt, aki már régtől hivatalában működött: Í3w m i3w.t.f c

3 m pr-nsw.t — „aki már öreg az ő hivatalában, s nagy a Király házában."

36 Menkheper fia pedig firenzei emlékén azzal dicsekszik, hogy: rdl.n.f wl r wr-hrp.w-hm.w r tx.t n iwn-mwt.f — „a kézművesek nagy elöljárójává és a Iwn-mwt.f pap képmásává (vagyis Iwn-mwt.f pappá) tett engem" a fáraó.

37 Láttuk, hogy a kairói naosz Ptahmesze, III. Thutmózisz halála után az Ozirisszá vált király halotti áldozatainál Hóruszként, fiúként szerepelt. Ez a szerepkör nagyban emlékeztet arra, amit a Iwn-mwt.f pap tölt be az uralkodó halotti szertartásainál.

30 Erről a Ptahmeszről, Menkheper fiáról tudjuk még 31 Roeder, G.: Naos (Catalogue Général du Musée du Caire). (1914) 70038. sz.; cf. Schiaparelli, E.: Cat. Museo Archeologico di Firenze, Antichitá Egizie, Parte prima. Roma, 1887. 1505. d. sz. 203—204; Anthes, R.: i. m. 60—61, 1/2. 32 B o r c h a r d t, L. : Statuen und Statuetten von Königen und Privatleuten (Catalogue Général du Musée du Caire), 1911—1936. 584. sz.; cf. Anthes, R.: i. m. 61, II/3. 33 Anthes, R.: i. m. 61. 3i Anthes, R.: i. m. 61, III/4; cf. B o e s e r, P. A. A.

: Stelen des Neuen Reiches (Beschreibung der Äegyptischen Sammlung des Niederländischen Reichsmuseums der Altertümer in Leiden. Die Denkmäler des Neuen Reiches. Dritte Abteilung). Haag, 1911. 27. sz., XV. tábla. 35 Anthes, R.: i. m. 62, III/5; cf. Schiaparelli, E.: i. m. 1505 (1790) sz., 197—203. 30 Boeser, P. A. A.: i. m. 27. sz., XV. tábla. 37 Schiaparelli, E. : i. m. 1505 (1790) sz., 197—203. 38 Cf. Lefébure: Les Hypogées royaux de Thèbes. Paris, 1889. VII. Ramszesz sírja 2—3; Merenptah sírja 41; III. Ramszesz sírja 102; Tauszer és Szetnakht sírja 128— 129; II. Szeti sírja 152; I. Ramszesz sírja 158—159; Gu i 1 m a n t, M. F.: Le Tombeau de Ramsés IX. Le Caire, 1907. LXXXV. tábla; Carter, H.: The tomb of Tut-AnkhAmen. London, 1923—1933, II, 196; N a v i 11 e, E.: The temple of Deir el Bahari. London, 1906. Part V. CXXXV. és CXXXVI., valamint CXLVI. és CXLVII. táblák; Cal ver 1 y, A. M. — B r o o m e, M. J.: The Temple of King Sethos I. at Abydos, III. London, 1938. 32 és 40. táblák; cf. a Iwn-mwt.f problémához: C a p a r t, J. : Sur le prêtre In-Mwt.f. ZÄS 41 (1904) 88—89; Jacobson, M. H.: Die Dogmatische Stellung des Königs in der Theologie der Alten Ägypter. Glückstadt. 1939. 69—70; F a i r m a n, H. W.: The Kingship Rituals of Egypt, in: H o o k e, S. H.: Myth, Ritual and Kingship. Oxford, 1958. 99—100.