Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
A Szépművészeti Múzeum Ptahankh szobra
15 WB. I, 292,1—6; WB. I, 388, 3—10. 16 Ranke, H.: i. m. 413—414; B a d a w i, A.: i. m. 31; S t a d e 1 m a n, R.: i. m. 108; L e c 1 a n t, J.: Astarte, in: Lexikon der Ägyptologie. 500. A címek teljes azonossága, valamint a név azonos írásmódja alapján a bécsi emlék kétségtelenül ugyanazon Ptahankh tulajdona volt, mint a budapesti szobor. A firenzei sztélé esetében a személyazonosságot valószínűvé teszi a ,,Ptah templom énekeseinek elöljárója" cím előfordulása, s szintén a név azonos írásmódja. Ptahankh ezen az emléken Ptahmesz memphiszi főpap szolgájaként is említve van, de itt a sdmc s kifejezést az összetételben az wb3 (wdpw) ib helyettesíti, feltételezhetően ugyanazon értelemben. Talán ezt erősíti meg az is, ahogyan Ptahankh magát itt a Ré-Harakhtihez és Atumhoz intézett ima végén megnevezi : sms(.w) no.} *-s.tw gm.tw.j „az ő urának kísérője, aki ha szólíttatik, megtaláltatik." Ez a kifejezés valószínűleg ugyancsak Ptahmesz főpap melletti funkcióját idézi. A hannoveri szobor esetében azért merülhet fel kétség a személyazonosságot illetően, mivel egyrészt itt a név írásmódja eltérő, [] 9 0 C pxS helyett Q 0 n | másrészt Ptahankh itt nem nevezi magát Ptahmesz memphiszi főpap szolgájának. Ismerve az egyiptomi szövegezések sajátosságait, azoban ezeket a jegyeket nem tekinthetjük kizáró okoknak sem. Az emlékek összetartozását valószínűvé teszik még a szövegekben található utalások Ptahankh rokoni kapcsolataira. A firenzei sztélén ez a feliratsor olvasható: 11[ g <7 $g ^ M sn.t.f mr.t.j nb.t pr M( c )i3 m3 c .t hrw „az ő szeretett nővére, a ház úrnője, Mia (Maia), az igaz hangú." Az E. v. Bergmann által publikált bécsi szobron egy hasonló hangzású, de gyökeresen eltérő írásmódú nevet láthatunk, itt azonban a rokonsági fok megjelölése nélkül: nb(.t) pr hs.w.t n Kds Mii „a ház úrnője, Kades dicsértje (kegyeltje), Mii." Bár mint említettük nincs semmi olyan megjelölés, ami a rokonsági fokot kifejezné, de mivel a két emlék, a bécsi és a firenzei, egyéb szempontok alapján is valószínűleg ugyanazon személy tulajdona volt, talán feltételezhetjük a hangzásbeli hasonlóság alapján, hogy itt Ptahankh ugyanazon nővéréről van szó. A név eltérő ortográfiáját igazolná annak idegen, szíriai eredete. Ezt alátámasztani látszik az a tény, hogy a szövegben a hurrita Astarte és Kades istennőkhöz idézett könyörgések szerepelnek. Ez a kis szobor fogadalmi emléknek készülhetett, melyen Mii könyörög Ptahankh egészségéért. Bár az emlékkel éppen Astarte egyiptomi kultusza kapcsán sokat foglalkoztak, 16 ez a személynév mindezideig elkerülte a figyelmet. Csábító volna itt kitérni ennek kapcsán Rama koppenhágai
