Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)

XVIII. századi olasz rajzok

és később a neoklasszicizmus elterjedéséhez és virágzásához vezetett. Ugyanebben az időben egyes művészeknél bizonyos realista törekvések is megfigyelhetők, ök témát keresve a közvetlen környezet felé fordultak, a természet szépségeit fedezték fel. Egyre gyakrabban találkozunk ekkor természettanulmány céljából készült rajzokkal. A tájábrázolás tekintetében a XVII. századi németalfödi művészeket tekintették mintaképüknek. Franciaországban, ahol Palmieri nyolc évig élt pl. J. J. De Boissieu, A. Th. Desfriches, C. Watelet dolgozott ilyen ízlés szerint.

36 Ezek a művészek kapcsolatban álltak a német származású, de Párizsban működő Jean George Wille-vel, akinek rajzoló művészete hatott az ifjabb francia művészekre is. Wille-nek kiterjedt baráti körébe művészek és gyűjtők tartoztak. A művészektől vásárolt műtárgyakat, — főként rajzokat és metszeteket —, gyűjtőkhöz és műkereskedőkhöz külföldre is közvetítette. Többek között a bécsi Artariával és a nürnbergi Frauenholz céggel is kapcsolatot tartott. Palmieri, aki hosszabb időt töltött francia földön, természetesen ismerős volt művész körökben. Nevét Wille naplója is említi 1775 januárban: „M. Palmieri, Italien, m'a fait deux desseins, un peu dans le goût du Guerchin. Je les lui ay payés un louis pièce."

37 1779-ben Palmieri visszatért Itáliába, s haláláig Torinóban működött. Itt többek között tanítványa volt Giuseppe Pietro Bagetti (1754—1831), kinek szintén németalfödi mesterek hatása alatt készült tájképeit őrzi a torinói Civica Galleria d'Arte Moderna.

38 Gyűjteményünkben az ismeretlen olasz rajzok között találtuk Giuseppe Cades (1750—1799)

;?J három férfi szentet ábrázoló lavírozott tollrajzát (47. kép)/'

0 A keskeny fülkében elhelyezett figurák szigorú kompozicionális zártsága az olasz reneszánsz ábrázolásokra emlékeztet. A szentek feje felett két angyalka repked, kezükben pálmalevelekből font koszorút tartanak a vértanúság jelképeként. A jobb oldalon álló figurát attribútumairól — kardináliskalap és zarándokbot —, már Hoffmann Edith felismerte és idősebb Szent Jakabnak tartotta/'

1 Az ifjú pap Szent István diakónus lehet és a kezében levő nyitott könyv Szentírás-magyarázataira, hitvitáira utal. A bal oldalon álló gazdagon díszített pásztorbotot tartó idős főpap személyét megkülönböztető attribútum hiányában nem lehet meghatározni. A reneszánsz szerkesztésmód felelevenítése a jellegzetesen XVIII. századi rajzon, a gyors vonásokkal felvázolt alakok, Cades művészi felfogására, rutinos rajzolásmódjára jellemzőek. A más gyűjteményekben levő rajzokkal összevetve (46. kép)/'

2 megegyezőek a manierisztikusan megnyújtott alakok, jellegzetes 36 K a p o s y, V. : Influences néerlandaises sur les dessins français du XVIII

e siècle. (J. J. De Boissieu, A. Th. Desfriches). Acta Históriáé Artium, Tom. XXIII. Budapest, 1977. 315-. 37 Du pie s sis, G.: Mémoires et journal de J. G. Wille. Paris, 1857. Tome II. 1. 38 Dalmasso, F. : i. m. 138, fig. 7. 39 Dizionario Enciclopedico B o 1 a f f i ... Vol. II. Torino, 1972. 367. 40 Ltsz. 2506, lavírozott tollrajz, 363x244 mm, Esterházy gyűjtemény (1,10). Az Esterházy gyűjteményben Fra Bartolomeo, a múzeumban: XVIII. századi hamisítvány, majd olasz (?) művész XVII. századi mű után; 18. század vége vagy 19. század eleje, Gandolfi (?). Kiállítva a Szépművészeti Múzeumban: Hoffmann, E.: Másolatok, hamisítványok. Budapest, 1944. 159. sz. XVII. századi spanyol vagy olasz művész modorában, XVIII. századi hamisítvány. 41 Kézírásos feljegyzés a katalóguscédulán. 42 Koppenhága, Thorvaldsens Museum, Inv. No. 156. Kréta szürkés papíron, 369x 205 mm. Clark, A. M.: An Introduction to the Drawings of Giuseppe Cades. Master Drawings, 1964. No. 1. 23, Plate 13.