Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)

XVIII. századi olasz rajzok

arctípusok, markáns arcélek, a hegyes ujjú mutató kéz, a pufók arcú, göndör hajú puttók. A biztos kézzel húzott hullámzó vonalak kalligrafiája a gyors fel­vázolás ellenére is a rajz befejezettségét érezteti. Cades lavírozásmódjának érdekessége, hogy az árnyékok jelzésére felrakott színfoltok nem követik hűen a leomló ruharedők és a rajz vonalrendszerének irányát, hanem azoktól füg­getlenül helyezkednek el, s így fokozzák a plaszticitást, gazdagítják a színhatást. Cades, aki festő, szobrász és metszőként működött kezdetben Domenico Corvi tanítványa volt. Rajzoló tehetsége korán feltűnt és már 1766-tól vannak adatok munkásságáról. Előszeretettel tanulmányozta a régebbi korok művé­szetét, korábban a firenzei manierizmus mesterei voltak nagy hatással rá, ké­sőbbi utazásai során Guercino művészetéért lelkesedett, Velencében Veronese és Tintoretto műveit csodálta meg. 43 ' Az 1780-as évek közepén a neoklassziciz­mus felé fordult figyelme, s ebben David római sikerének lehetett szerepe. 44 Stílusa ekkor valóban leegyszerűsödött, megváltozott, de közvetlen hatásra nem lehet gondolni. Cades művészetének értékelése igen különböző volt a századok folyamán. Saját korában elismerésnek örvendett és virtuóz rajztudását kortársai nagyra értékelték. A XIX. század folyamán törekvéseit már nem értették meg, eklek­tikus művésznek, a régi művészet hamisítójának tartották, neve feledésbe ment. Most műveinek számbavételével és újraértékelésével foglalkozik a mű­vészettörténet-kutatás. Rajzművészetével először A. M. Clark foglalkozott alap­vető cikkében, 45 legújabban M. T. Caracciolo Cades egész munkásságával. 40 Az általuk felvázolt művészi fejlődés és az újonnan előkerült rajzok alapján tud­juk a művész budapesti rajzát is az 1780-as évek első felére datálni. Analógia­ként megemlítjük az ugyanebből a korszakból származó angyali üdvözletet ábrázoló tollrajzot (római műkereskedelemben) 47 és a koppenhágai Thorvald­sens Museum albumának legjelentősebb lapját, melyen egy szerzetes rendjé­nek szabályait veszi át a Madonna kezéből. 48 Ezek a rajzok nemcsak formai, de technikai megoldás tekintetében is igen közel állnak lapunkhoz. A Szépművészeti Múzeum újonnan meghatározott olasz lapjai kétféle rajz­típust képviselnek. Kettő közülük nagyobb kompozíció vázlata, ezek később kivitelezésre kerültek (Masucci, Cestaro), kettő azonban önálló rajzként való­színűleg eladásra készült (Palmieri, Cades). E művek egyébként jól illusztrál­ják azt az eleven és mozgalmas művészettörténeti periódust, melynek színtere éppen Itália volt. A négy művész mindegyike a barokk hagyományokon nevel­kedett, de fogékonyak voltak az újabb művészeti áramlatok iránt, s a maga módján mindegyik újabb kifejezési eszközökkel próbálkozott. Közülük Cestaro volt az-, akit legjobban kötöttek a nápolyi hagyományok, míg Massud koráb­43 Caracciolo-Arizzoli, M. T.: Un album di Giuseppe Cades appunti di viaggio e disegni. Meddelelser fra Thorvaldsens Museum Kobenhavn, 1978. 7-. 44 Clark, A. M.: i. m. 19. 45 Clark, A. M. : i. m. 40 Caracciolo, M. T.: Per Giuseppe Cades. Arte Illustrata, 1973. No 52. 2-; 47 Lavírozott tollrajz, 255x130 mm. Disegni Antichi... W. Apolloni, Roma. Ca­racciolo, M. T. : i. m. 4. fig. 8, 9. A szerző szerint 1778—90 között készülhetett. 48 Caracciolo-Arizzoli, M. T. : i. m. 6, 18—19, F. o. 8. A szerző az album rajzait 1785—86-ra datálja. Az album lapjainak vízjele megegyezik a budapesti rajzé­val, a papír mérete azonban nem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom