Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)
A budapesti gyűjteményben levő, Sir Godfrey Knellernek tulajdonított „Női képmás" szerzőségi problémái
nek szinte összes kellékét. A lombok elrendezésében, a szobrocskák mozdulataiban, öltözékében látunk ugyan némi eltérést, s a fatörzsek alkotta „árkádsor" a festményünkön láthatóval ellentétes irányban magasodik, egyébként azonban az egyezés majdnem tökéletes, még a bal oldali fatörzsek hajlási irányában is. A jobb oldali képmezőbe nyúló, a portrénkon (24. kép) láthatókhoz hasonló alakú levelek egyike a jobb oldali szobrocskát itt is szinte kettészeli. I. Becket mezzotintója, mely Lelynek a Cleveland-i hercegnőt ábrázoló festménye után készült, különös módon tükörképe J. Verkolje fent említett, 1683ba nkészült mezzotintójának. A két képen az egyezés tökéletes, csak az ábrázoltak arcvonásai térnek el egymástól. 10 John Chaloner Smith-nek I. Beckett szóbanforgó mezzótintójával kapcsolatos leírásában a következőket olvassuk: „... in distance, to left, a fountain; on each side statues; trees beyond.". 11 A londoni Sotheby-nál ugyancsak Lely műveként árverésre került „Hon. Mary Howard" arcképének (26. kép) 12 hátterében ismét feltűnik a parkrészlet. A szökőkút vízsugara itt erőteljesebben és cascade szerűen tör a magasba. A lépcsőfokok alig kivehetők, a posztamensen álló szobrocskák közül csak a bal oldali tűnik fel, s a háttérben a fatörzsek összefolynak a lombsátor erős árnyékában. A képünkön a jobb szélről a képmezőbe nyúló széles levelek itt a bal oldalra kerültek, s a karélyos, szaggatott lombrészlet a festmény felső széléről nyúlik a képsíkba. Lelynek a Portsmouth-i hercegnőt ábrázoló portréján (Van Somer 1679-ben készített mezzotintója Lelynek a J. Paul Getty Múzeumban levő festménye után, 27. kép) 13 a park hátterében ismét megjelenik a fatörzsek alkotta jellegzetes árkádsor, feltűnnek a szobrocskák talapzataikon, de más beállításban, más öltözékben, s a lépcsőfokok is, továbbá a karélyos lombrészlet a képmező felső jobbszélén, azonban a szökőkút ezúttal elmarad. Graftton hercegnő képmásán (J. Verkolje 1683-ban készített mezzotintója Lely festménye után, 28. kép) 14 a hátteret képező parkrészletet az eddig felsorolt arcképektől eltérően hatalmas oszlop osztja két részre, s a keskenyebb jobb oldali mezőben, ugyancsak dúslombú fa szomszédságában megjelenik a szökőkút keskeny vízsugarávál, továbbá a fentiekben említett jellegzetes levélmotívum változata is a parkrészlet jobb szélén. A parkrészleten kívül ugyancsak sajátos motívuma képünknek és fentiekben ismertetett változatának az a három jázmin, 15 melyeket az ábrázolt bal kezében tart. Bár az egyes virágok kissé eltérnek egymástól; a felső kettő négy-, az alsó ötszirmú, a középsőnek két szirma villaszerűén kissé elágazik, ennek ellenére azonos fajtájúak. Ezt a megfigyelést nemcsak megegyező fehér színük, de leveleiknek azonos szerkezete és formája is alátámasztja. A művész szemmel láthatóan nem természethű ábrázolásra törekedett, hanem stilizálta a virágokat. Hasonló virágokat tart kezében Elizabeth Hamiton, Countess of Gramont Lely által festett portréján (Althorp), 10 s hasonló három virágot látunk Barbara 10 Smith, John Ch.: i. m. I, 27. I. Beckett: kat. sz. 25. 11 Uo. 12 24 January 1973, nr. 17. Repr. az aukciókatalógusban. 13 Smith, John Ch.: i. m. III. 1420, Van Somer: kat. sz. 14. Repr. uo. 14 Uo. 1422, John Verkolje: kat. sz. 1. Repr. uo. 15 Dr. Csapody Veronikának ezúton is köszönetet mondunk a virágok meghatározásáért. A botanikai szakértő a jázminnak ezt a fajtáját Abbáziában találta és a helyszínen örökítette meg. 16 G a r 1 i c k, K. J. : A Catalogue of Pictures at Althorp. Printed for the Walpole Society, 1976. Kat. sz. 397. 9. t.
