Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)

A budapesti gyűjteményben levő, Sir Godfrey Knellernek tulajdonított „Női képmás" szerzőségi problémái

Villiers, Countess of Castlemaine, a későbbi Cleveland-i hercegnő kezében ugyancsak Lely által festett arcképén (Oxenden gyűjt.).

17 Anne, Countess of Southesk (29. kép)

17a a Lely iskolának tulajdonított képmásán hölgyünkhöz hasonló módon bal kezével inkább csak érinti, mint tartja a három virágot, melyeknek sajátságos elhelyezése a képsíkon analóg a festményünkön látható virágokéval. Lady Cornbury kettős arcképén, mely a Viscountesst férjével együtt ábrázolja házasságkötésük alkalmából (30. kép)

18 az ábrázolt olyan sajátságos módon tart három virágot a kezében, mintha fel akarná hívni a néző figyelmét azoknak jelbeszédére. A Lely nevéhez kapcsolódó kút-, illetve virágmotívumot hordozó képmásoknak érzésünk szerint azon túl, hogy az ábrázolt személyeket megörökítették, valami eszmei mondanivalójuk is van.

19 Egyelőre azonban — az excursusban 17 Manners, V.: The Oxenden Collection. II., Connoisseur, Vol. 41 (January

— April 1915), 121—122. Kép: 121. old. 17a Viscount Cobhamnak ezúton köszönöm meg a közlési engedélyt, a Courtauld Institute of Artnak pedig a fotó szíves rendelkezésemre bocsátását. 18 Gibson, R. : Catalogue of Portraits in the Collection of the Earl of Clarendon. The Paul Mellon Centre for Studies in British Art, 1977. Kat. sz. 30., 30. kép. 19 Erre utal többek közt az a tény, hogy mind a kút, mind a virág ősi szimbólumok. Már Pausanias .említést tesz egy forrásról, vagy kútról, melynek vizében Juno megfürdik, hogy megőrizze testi erejét és szépségét. Más szerzők szerint Jupiter Juventa nimfát forrássá változtatta, melynek vize mindazokat megfiatalította, akik benne megfürödtek. A középkor irodalmában a forrás, vagy kút vizének hatóereje fokozódik, nemcsak az ifjúságot adja vissza („Fontaine de Jouvence", motívumának feldolgozására a francia művészet nyújtja a legtöbb példát), hanem az élet forrásává, számos művészeti ábrázolás témájává is válik. A 15. században a főleg német és olasz földön népszerű „Szerelem kertje" („Liebesgarten", „Giardino d'amore") ábrázolásokon a kút a szerelmesek találkozóhelye, a 16—18. században a „pastorale"-k kedvelt motívuma. A témánkat nem érintő vallásos értelmezésektől eltekintve a fenti rövid áttekintés arra utal, hogy a forrás, kút, vagy szökőkút általában az emberi élet szimbólumainak sorába tartozik, s ezen belül az érzékek birodalmára utal. Figyelemreméltó, hogy Raimond van Marie: Iconographie de l'Art profane au Moyen-Age et à la Renaissance" című művének ,,

L'Amour" című fejezetében foglalkozik a kútábrázolásokkal (La Haye, 1932. 426—445.). A szimbolikus jelentőségű növény- ill. virágábrázolás szintén hosszú múltra tekint vissza. Figyelemreméltó, hogy a virágok nevén, színén, illatán, gyógyító-, vagy varázserején, mitológiai, bibliai, vagy egyéb irodalmi vonatkozásán kívül a virágok száma is fontos szerepet játszik a hozzájuk fűződő képzettársítások kialakulásában. A középkori művészet, főleg a táblaképfestészet a növények jelbeszédének gazdag tárháza (1. Behling, L. : Die Pflanze in der mittelalterlichen Tafelmalerei. Weimar, 1957. 12.). Bár, főleg, a 15. század második felétől kezdve a növényábrázolás egyre inkább felszabadul szimbolikus kötöttségéből, s a növény önmagáért, mint természeti jelenség válik a művészi ábrázolás tárgyává, a művészetben ennek ellenére sem szakad meg jelképként történő alkalmazása, melyre ösztönzőleg hat Cesare Ripa 1593-ban Rómában megjelent Iconologia-ja és annak későbbi kiadásai is. Ez a mű, melyből a barokk művészet is sokat merített, többek közt a virágszimbólumoknak is gazdag lelőhelye. A virágszimbolika gazdag irodalmából a témakörünkhöz tartozó több alapvető feldolgozást nélkülözve (1. L u r k e r, M. : Bibliographie zur Symbolkunde, II. BadenBaden, 1966. „Pflanzen": 241—250., vagy Cairo, G.: Dizionario ragionato dei Simboli. Bologna, 1967. „Fonti Principali": IX—

XIII., stb.), egyelőre csupán a képünkön szereplő három virág (jázmin) esetleges szimbolikus jelentésével kapcsolatban egy talán nem véletlenszerű összefüggésre kívánunk rámutatni. Leonardo da Vinci Leda-ja (Róma, Galotti Spiridon gyűjt., másolat Leonardo eredeti műve után, 1. Wind, E. : Pagan Mysteries in the Renaissance. London, 1958. 6. kép) a hattyú nyakát átölelő kezében ugyancsak három jázmint tart. Ez a virág a brit szigetországból származó képmásunkon láthatóval egyetemben — a fentiekben