Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)
Madonna gyermekével. Lorenzo Ghiberti műhelyéből származó terrakotta stílusa és keletkezési ideje. I.
megfigyelésénél szembetűnik a formák elnagyoltsága — de tudatosul bennünk egyúttal az is, hogy bármennyire lírai is az arckifejezés — a testformák, a testet körülölelő ruházat erőtől duzzadó, súlyosodó, szinte nehézkedő módra alakított. A nagylendületű mozgalmasság, a drapéria elhelyezésének nem mindenütt a kis részletekig megoldott elrendezése nem a kidolgozás végigvitele elmaradásának következménye, hanem az álatlános formálás indulatának eredménye. A határozott irányba futó, de nem kalligrafikusán, díszítő fioriturákat megengedő köpenyredők formálása képlékeny: a formaadás nem számítottan egyensúlyozva elosztott, hanem, követve az indítás lendületét, lazán továbbhaladó. A szobrászati forma alakításának kérdését mellőzve egyelőre, figyeljünk fel olyan részletekre, mint pl. Mária fejtípusa (20. kép). Domború homlok, keskeny orr, a homloksíktól profilban jelentősen visszaugró kicsiny áll jellemzi az arcot. A gyermek Jézus antik-ruhátlan, pufók-rokokó alakjára, Mária jobb kezének felfelé görbülő kisujjára is figyeljünk — majd, a datálásnál talán segítségünkre siető drapériarészletre: a jobb váll hirtelen lendületű köpenyvisszahajtására, a jobb kéz csuklója alatt kettős hullámmal a bal csípőig vezetett ívekre, és a bal térdtől a jobb lábfejig, átlósan levitt redővetés elvékonyítására. Fontos részlet, de a szem elöl elrejtve, a bal kéz alatt, funkciójában magyarázat nélkül hagyott, csomóban összefogott ruhavégződés, és a jobb láb alján, mintegy metszéssel alakított, álló S alakú díszítés. Ha Ghiberti-készítette ; Ghiberti műhelyéből kikerült, vagy Ghiberti munkája nyomán mintázott is szobrunk — csakis ghiberteszk jellemvonásai lennének terrakottánknak? Ghiberti redővetéseinek szkémái között jellegzetes fioritura a vállra helyezett kabátszegély függőleges mélybefutását megbillentő, kis, félköríves motívum. Láható az Északi Kapu Királyok imádása reliefen (a második királyon), a Gyermek Jézus a templomban jeleneten (Jézus vállán), Krisztus megkísértésén (itt kissé lecsúszva a bal vállra került a motívum), Az olajfák hegyén (János apostol mellén) — az egyházatyákat és evangélistákat mutató mezőkön, Szt. Mátén, kissé módosított formában. Látható, hogy Ghiberti, vagy a Ghiberti műhely az első kapu munkálatainak idején (legtágabban számítva 1403—24) gyakran használja a motívumot. De álló szobrokon is megtaláljuk a kis félköríves hurkolást, változataival: így a Ker. Szt. Jánoson, Szt. Mátén, és Szt. István bronzszobrain is. A Szt. Máté szobrot a Ghiberti irodalom, források alapján, megbízhatóan 1419—22 között készültnek tartja. 6 Nemcsak fentebb fioriturának nevezett szkémánál, de a felemelt kéz alá csúsztatott S alakú mintában, majd a kézfejről folytatódó köpenyredő további vonulataiban egyezik a nagyméretű bronz és a középméretű budapesti terrakotta megfelelő részlete. Ne felejtsük el, a bronznak öntés előtt megvolt a modello-ja, ami nagy valószínűséggel 1418—19-re elkészült. A részletek egyezése ellenére azonban a bronzszobor nagyon távoli, a pesti terrakotta képlékeny, de egyúttal lendületesebb köpenygyűrődéseitől. Nézzünk hát körül, hogy a tízes évek második felében, a motívumegyezések idejében, más mester vagy műhely stílusában található-e rokonvonás a pesti fi A szobor datálást, elemzését lásd: Schlosser, J., von: Leben und Meinungen des florentinischen Bildner Lorenzo Ghiberti. Basel, 1941. 39—40.; Krautheime r, R. : Ghiberti. Princeton, 1956. 91—93.
