Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 54. (Budapest, 1980)
Etruszk bronz íróvessző
ETRUSZK BRONZ ÍRÓVESSZŐ Londoni műkereskedelemből 1978-ban ajándékként került a Szépművészeti Múzeumba a 8—12. képen bemutatott tárgy (leltári száma: 78.63. A). A mindkét végén töredékes darab jelenlegi hossza 9,91 cm; a felső végét díszítő ifjúalak magassága 3,6 cm; a teljes eredeti hosszúság 15—16 cm lehetett. A tárgy egész felülete erősen megrongálódott, szinte sehol nincs eredeti állapotában; a röntgenvizsgálat azt mutatta, hogy alig van korróziótól mentes rész benne. Súlyosan veszélyeztetett állapota indokolja, hogy még restaurálás előtt bemutatásra kerüljön, mert nem lehet tudni, mennyit lehet megmenteni belőle. A tárgy három részből áll. Főrésze egy hosszú, lefelé vékonyodó tű, amelyet középen vízszintes gyűrűkkel tagolt, fölül ugyanilyenekkel lezárt függőleges, sűrűn bekarcolt barázdák fednek; alsó vége, körülbelül a közepétől hiányzik. A tű tetején, mintegy oszlopon, ruhátlan ifjúalak áll szigorúan frontális beállításban, egymás mellé zárt lábakkal, két oldalt leengedve a testhez szorított kézzel. Fürtökbe fésült haját gerezdelés tagolja; a fürtök elöl talán csigába csavarodva végződtek, ez azonban mikroszkóppal is csak bizonytalanul kivehető (13. kép); félkörívben keretezik a homlokot és elöl, a fülek mellett az arcot is, hátul pedig egy tömegben hullanak le a nyak tövéig, és ott félkörívben végződnek, talán felcsavarodva. A tárgy harmadik része a hajnak ebből a felcsavarodó, vagy talán csak kiugró alsó részéből kinövő, attól alul el nem váló lap, amely a fej kontúrját követi, oldalt barázdával világosan elválasztva tőle, majd ívben a fej fölé magasodik. A felfelé szélesedő lap szemközti felülete homorú; bekarcolt félkörök vagy hullámvonalak díszítik; felső vége letörött. Aranyozás szabad szemmel is jól látható nyomai maradtak meg az ifjú alak bal karja mellett a mellen, és csak mikroszkóp alatt kivehetően bal lábának belső combrészén. Bár lelőhelyéről semmiféle adat nincs, az ifjú fejformája és arcvonásai alapján kétségtelenül etruszk munka. Az archaikus szkéma a szorosan az oldalakhoz zárt karokkal önmagában nem abszolút időmeghatározó értékű; a két láb egymás mellé zárásában is szerepe lehetett a talapzat formájának is. 1 A hajviselet azonban megerősíti a szobor kompozíciójából adódó keltezést, és — a felület elmosódottsága ellenére — pontosabb meghatározását is lehetővé teszi: a mosolytalan arcú ifjúalak az archaikus hosszú hajviselet rövidebbé válásának és a homlokot övező csigafürtök elterjedésének idején, de az 5. század második negyedétől általánossá vált új divatot megelőzően, a század első negye1 Vö. pl. a 14—15. kép Pán-figuráját.
