Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 54. (Budapest, 1980)

A Codex Escurialensis egy Fortuna rajzának antik előképéről

Az összevetések, analógiák, motívumok beható vizsgálata ahhoz a következtetésekhez vezetett el engem, hogy e Fortuna ábrázoláshoz nem egy olyan torzó-szobor adta az alapot, amelyet a rajzoló a fej és a bőségszaru hozzáadásával „Fortunává" kiegészített, hanem a tárgyalt rajz teljesen megegyezik egy római szarkofágdombormű Fortuna alakjával. Minden valószínűség szerint nem messer Grifonetto gyűjteményében volt a rajz eredetije, hanem feltehetőleg messer Grifonetto számára készített lapot a rajzoló. Esetleg lehetett ennél a „messer Grifonetto"-nál egy antik torzó vagy egy szobor és azt a szarkofágrelief-alak alapján rajzában kiegészítette az a művész, akinek a rajzát a Codex Escurialensis rajzolója is alkalmazta mintaképként. Ezzel a rajzzal ugyanis teljesen megegyezik a J. B. Cavalleriis I—II kötetének fol. 13. metszetalakja, mely Fortunát ábrázol, a Codex Escurialensis pedig abban az időben, amikor e metsző dolgozott, már nem volt Itáliában, hanem régóta, 1509 óta Spanyolországban. Cavallieri egy olyan rajzot ismerhetett erről az ábrázolásról, amely megegyezik a Cod. Escurialensisével, ugyanis egyiken sem látható a falkorona, ami pedig a szarkofágreliefen rajta van, s a később készült rajzok is jelzik általában. Ehhez a Fortuna ábrázoláshoz (25. kép) a mintaképet szerintem teljes bizonyossággal megállapíthatóan a San Lorenzo fuori le mura római templomban levő házassági-szarkofágrelief egyik alakja adja (26. kép). Egy olyan szarkofágé, amelyet 1256 óta jól ismertek Rómában, ugyanis abban az évben temetésre használták fel. A szarkofágba belevésett felirat szerint Guglielmi Fieschi di Lavagna (t) kardinális, IV. Ince pápa rokonát temették itt el, a pápai seregek legátusát a Hohenstauff Manfred elleni csatában/' Egy tabernákulum alatt, a templom bejáratától jobbra van a szarkofág, és a szarkofágon levő felirat rávilágít, hogyan került ide: „Hic requiescit corpus Dommuni Guilelmi Sancti Eustathii Diaconi Cardinalis nepotis quondam felicis recordationis DNI (domini) Innocentii Papa quarti ex progenie comitum Lavanie orti cujus anima requiescat in pace." Ugyanazt a szerepet töltötte be ez a római szarkofág, mint a pisai Campo Santo szarkofágjai, a salernoi S. Matteo katedráliséi és számos más példa is található arra, hogy temetésre használtak római szarkofágot a középkorban. Ez a szarkofág minden szempontból igen figyelemreméltó. Az egyik legnagyszerűbb, amelyik ránk maradt. Az imponáló térbeli dimenziók, az erőteljes reliefből kiemelkedő karcsú arányú, de erős felépítésű figurák, az ábrázolás komolysága, a finom vonalvezetés, a ruházat római karaktere, a fejformálás erőteljes realista felfogása valószínűsíti, hogy a harmadik évszázad elején készülhetett, Septimius Severus idejében. 4 Rossbach, A.: Römische Hochzeits- und Ehedenkmäler. Leipzig, 1871. 40.; Matz, Fr — D u h n, F.: Antike Bildwerke in Rom. II. k. Leipzig. 1881. 330.; Verme u 1 e, C. C: The Dal Pozzo-Albani Drawings of Classical Antiquities in the British Museum. Transactions of the American Philosophical Society 50. 1960. 5—83. V e r meule, C. C. : The Dal Pozzo-Albani Drawings of Classical Antiquities in the Royal Library at Windsor Castle. Transactions of the American Philosophical Society 56, 1966. 5.; Horster, M.: Eine Unbekannte Renaissance-Zeichnung nach römischen Sarkophagen. Archäologischer Anzeiger 90, Berlin, 1975. 403, 427. Anhang. Skizzenbücher der Renaissance nach Antiken-ben felsorolja a San Lorenzo fuori le mura szarkofágreliefje utáni vázlatkönyveket is.; N e 11 o - B o 1, M. M.: The So-called Maarten de Vos Sketchbook of Drawings after the Antique. The Hague, 1976. 20, 35. (A Codex Escurialensis Fortuna rajzával való kapcsolatot e szarkofágrelieffel nem észrevételezték.)