Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 54. (Budapest, 1980)

A Codex Escurialensis egy Fortuna rajzának antik előképéről

A San Lorenzo fuori le mura római templomban levő szarkofágreliefje, amely jobbra a házasságkötő párt, közepén egy áldozati jelenetet, balról egy több alakból álló közeledő csoport vonulását ábrázolja, adta a mintaképet ehhez a Codex Escurialensisi Fortuna ábrázoláshoz, és pedig azokkal a részletekkel együtt, amelyeket reneszánsz kiegészítésnek tekintettek eddig — az analógiákkal való összevetés bizonyságai alapján is. Igen fontos a leszármazásvonal megállapításához Marcantonio Raimondi 5 néhány metszete erről a reliefről, köztük egy jobbra lépő, teljesen felöltözött asszony ábrázolása, madárformájú lámpával a baljában, a jobbja beszédes moz­dulattal kinyújtva a menetet vezeti, a Rossbach által Vénusznak nevezett alakot adja vissza szoborszerűen (B. 274). A következő alak a tavasz Hora, aki jobbra lépve mindkét kezével egy szalagokkal díszített girlandot tart (B. 272). Végül, vagyis balról a legszélső alak, Raimondi B. 275 metszete (27. kép), mutatja a reliefen a teljesen balra álló nőalakot a falkoszorúval a fején: baljában egy gyümölcsökkel teli bőségszarut tart, úgy mint a reliefen, de felemeli jobbját beszédes mozdulattal és a bőségszarut ugyanazzal a kezével megfogja Raimondi kiegészítésében. Fülkében álló szoborként ábrázolja a nőalakot. Raimondi met­szete is megerősíti megállapításomat, hogy a Codex Escurialensis Fortuna alak­jának inspirációja ugyané szarkofágreliefen ismertetett nőalak volt. A szarkofágreliefen a szemlélőtől jobbra található a dextrarum iunctio jele­nete, a jegyesek és a körülöttük levő személyekkel. A baloldalról közeledő csoportvonulatban találjuk meg a Codex Escurialensis Fortuna ábrázolásának mintaképét (26. kép). A három előtte levő alak a vő­legényre tekint, ő pedig fölfelé. Komolyságot, nyugodt ünnepélyességet és mér­téktartást sugároz. A fej képzése és a hajé, mely kissé hullámos és hátul kontyba van csavarva, mindhárom nőalaknál majdnem azonos, csakhogy a koronahor­dozónak a hajfonata valamennyire a válláról leesik. Az isokephalismus is szi­gorúan meg van tartva, és az alakok formai képzése majdnem különbözés nél­küli. A ruházatban ezzel szemben jellemző változatosság nyilvánul meg, amely a karok tartásának különbözőségében és az attribútumokon keresztül még foko­zódik. Ilyen ünnepélyes processzió, amelyben szigorúan összefogott egység mel­lett nagy változatosság van, amit más házassági-reliefeken nem lehet megfigyel­ni, Peleus és Thetis lakodalmára utal. A formai és a témái megfelelés általában ritka az előkép után létrejött új műalkotásnál: egy formai előzményt jelentő szoborból nem az a jelentés formá­lódik újjá általában, mint az előzményéé. A korszerű meghatározás és a formai előzmény átvételének egyidejűségére szép példa ez a Fortuna rajz is. Az ábrá­zolásoknál az előkép, leszármazás kutatása mellett nagyon lényeges a különbsé­gek, jellegzetességek felfedése is, ami lehetővé teszi további következtetések levonását, előbb azonban a reneszánsz szobor-előképek mind teljesebb és pon­tosabb meghatározása szükséges. Erről a szarkofágreliefről teljes ábrázolást, és nagyobb részleteket is csak a 16. század közepén készítettek, annak ellenére, hogy a 13. század óta ismeretes; a Codex Escurialensisben és egy másik 15. század közepi kéziratban 6 részlet­5 Thode, H.: Die Antiken in den Stichen Marcantons. Leipzig, 1881. 6., Pl. IV.; Bartsch a Marcantonio Raimondi Fortuna rajzát Raffaello után készültnek tekinti. Ez is megerősíti a Codex Escurialensis egy részének Raffaellóval való kapcsolatbahozá­sának lehetőségét. Bartsch, A.: Le peintre graveur. Vienne, 1803—21. XVI. Nr. 273. 6 Firenze, Biblioteca Laurenziana. MS. Redi 77. Fol. 13v.

Next

/
Oldalképek
Tartalom