Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 54. (Budapest, 1980)

Egy datálási kérdés: a gyapári (D'apalovce) „Mária gyermekkel" szobor készítésének ideje

EGY DATÁLÁSI KÉRDÉS: A GYAPÁRI (D'APALOVCE) „MÁRIA GYERMEKKEL" SZOBOR KÉSZÍTÉSÉNEK IDEJE A XIV—XV. század fordulóját tárgyaló művészettörténeti irodalmunkban a szobrászat történetére irányuló kérdések közül egyik legfontosabb emlékeink lehetőleg pontos időmeghatározása. Mesternév felbukkanásával nemigen számolhatunk; az is csak feltehető, hogy a jelenlegi őrzési hely alapján szükségnévvel megjelölt elnevezésekben változás következnék be — így addig, ameddig írott források nyomán, erről az oldalról érkező pozitív adatok alapján újabb lokalizálási ill. datálási javaslatok nem születnek, az „1400 körüli" szobrászművészet tárgyalt, vitatott emlékei között a művészettörténet egyik sajátos módszerével, a stíluskritikával kell tájékozódnunk. Stíluskritikai megfigyeléseket egyes szobrok lehető legpontosabb stiláris elemzésével tehetünk — de ilyen megállapításainkat mindig ikonográfiái, viselettörténeti szempontokkal kell kiegészítenünk. Az 1975-ben újonnan nyílt Szlovák Nemzeti Galéria Gótikus Művészet kiállításán méretével, és a jelen rendezés következtében felállítása miatt is, kitűnik a szakirodalomból eddig kevéssé ismert gyapári (D'apalovce) „Mária gyermekével" szobor (23a—b. kép.

1 Kiemelkedik kvalitásaival is — sajátos jellegzetességeivel, melyek közül első benyomásként észrevehető az, hogy Mária hosszúra nyúlt, magasra nőtt alakjának tartása laza, álló-motívuma kissé bizonytalan statikájú, öltözetének kétoldali kontúrja függőleges metszésű, és e két függőleges közt kevéssé észrevehető az alak enyhe, gótikus kontraposztja. Mária ovális arcát dús hajfonat kereteli. Ez homloka közepétől kifelé tart, majdnem álláig tartó hullámot vetve halad lefelé — hogy válla mögött tűnjön el a kendő és a váll alatt. Az arcot keretelő hajfonat vastagsága jelentős; a fejet borító kendővel egyenlő vastagságú. A kendő a két vállra függőlegesen ereszkedik alá: redővetése enyhe hullámzású. A fejkendő nem alkot párhuzamos, lefelé haladó, csőszerű megformálást, hanem az egyetlen, szélesebb hajtás felületét úgy osztja fel a megszakítás nélküli hullámvonalban lefelé tartó redő, hogy egyszer a kendő külső, másszor a belső oldalát látjuk. A kendő a jobb vállra kis cikkelyt képezve borul rá. A fejtetőn elhelyezett korona napjainkra eltűnt — de egykor minden bizonnyal ez ékítette Mária fejét. Mária köpenye keblén éles metszésű V alakban fut össze. A találkozást nem fogja össze kapocs, vagy egyéb ötvösdíszt utánzó faragás. Mária jobb karját felemeli, így köpenye ezen az oldalon alsó karja alatt mély, függőlegesen lefelé futó árokká nyílik szét. A köpeny két szegélyének hullámvonalai az árok mentén úgy haladnak egymás felé, hogy azonos magasságban nem párhuzamosan futnak együtt, hanem élére állított négyzetet képez1 Szlovák Nemzeti Galéria Pozsony (Bratislava) Fa, 143 cm restaurálva 1975 előtt.