Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 54. (Budapest, 1980)
Egy athéni női fej
cikkcakk vonalakból álló, archaizáló hajmintázásban kulminál. 14 A budapesti fejéhez hasonló hajábrázolás a fogadalmi dombormúveknél qualitásosabb körplasztikákon 15 és nagy méretű athéni síremlékeken sem ismeretlen az i. e. 4. század utolsó harmadában. Az utóbbiak sorából érdemes kiemelni Hagnostraté athéni sztéléjét és Hégilla és Philagros sírkövének Berlinben levő töredékét. 16 Ugyanakkor azonban, ebben az időszakban az athéni sírművészetben a hajviselet festői mintázása is divatban volt, amely amorf domborulatok és mélyedések fény-árnyék hatására épül. 17 Az utóbbi effektusok a budapesti fej arckidolgozásában érvényesülnek. Ez a festőiség a Praxiteles művészetében kibontakozó vívmányok nélkül nyilvánvalóan elképzelhetetlen. 18 Ugyanakkor azonban a darab két szempontból túlmutat a nagy athéni mester alkotásain. Az egyik a megnyúlt, ovális fejforma, a másik a felületkezelésnek a belső részleteket feloldó „sfumato-stílusa". Az utóbbi pregnánsan érvényesül a szem megmintázásában, az alsó szemhéjnak a kontúrt szinte teljesen mellőző visszaadásában ill. az ajkak megformálásában. Mindkét elem, azaz a jellegzetes fejforma és a „sfumato-stílus", az i. e. 4. század legvégén jelentkezik a görög szobrászatban. 19 Azt a tényt, hogy ezek az újdonságok a praxitelési művészet logikus folytatásaként értékelhetők, jól szemlélteti a mantineiai „múzsa-relief" 20 és a chiosi leányfej. 21 Az emlékek egész sora tanúsítja, hogy az új elemek az i. e. 4. század végén az athéni banausosok produkciójában is érzékelhetők. Az igényesebb kivitelű munkák közül jó példa erre Hagnostraté már idézett sztéléje, Démagora naiskos-sztéléjének töredéke vagy egy berlini leányfej. 22 Az igénytelenebb attikai fogadalmi reliefeken ugyancsak felismerhetők hasonló törekvések. 2 ' 5 Ezeknek a stílusjegyeknek a hangadóvá válása jellemzi a Frel-féle „Dionysos-csoportot" éppúgy, 24 mint a brauróni vagy a rhamnusi műhely alkotásait. 25 Külön említést 14 L. F eu bel, R.: Die attischen Nymphenreliefs und ihre Vorbilder. Heidelberg, 1935; H aus s mann, U.: Griechissche Weihreliefs. Berlin, 1960, 58—63. 31. kép (= Frei, 270. sz.) 15 Vö. pl. a brauróni arktos-sorozatból: Braurón, Múzeum 190. 16 Hagnostraté = Athéni N. M. 1863 (= D i e p o 1 d e r, H.: Die attischen Grabreliefs des 5. und 4. Jahrhunderts v. Chr. Darmstadt, 1965. 52/1. t.; Frei, 368. sz.); Hégilla-Philagros = Berlin K 45 (= B 1 ü m e 1. C. : Die klassisch-griechischen Skulpturen der staatlichen Museen zu Berlin. Berlin, 1966. 42, 41. sz., 58. kép; Frei, 227. sz.: „Philourgos"). — Továbbá 1. még: Athéni N. M. 737 (= D i e p o 1 d e r, H.: i. m. 46. t.; Frei, 275. sz.); 775 (— Frei, 352. sz.; szirén); 198 (női fej; a múzeum kiállításán). 17 Berlin K 53 = Blümel, C: i. m. 43, 43. sz., 57. kép; Frei, 382. sz. 18 Vö. R i z z o, G.: Prassitele. Milánó—Róma, 1932. 45 skk. 19 A „sfumato-stílus" kialakulásához és a praxitelési művészettel való összefüggéséhez: Bieber, M.: The Sculpture of the Hellenistic Age. New York, 1955. 89—90. — Az ovális, megnyúlt fej forma a késő klasszikus athéni síremlékek sorozatának legutolsó képviselőin jelentkezik. L. pl. Himmelmann-Wildschütz, N.: i. m. 26—30. t.; K all i poli ti s, V.: AAA 2 (1969) 75—6., 2. kép.; Vö. Frei, 52—3, 392— 396. sz. 20 Rizzo, G.: i. m. 86 skk., 131—2. t.; Keltezéséhez: K a r u s u, S. : Archäologisches Nationalmuseum. Antike Skulpturen. Athén, 1969. 17—2, ad 215—7. sz.: i. e. 320 k. 21 C a s k e y, L. D.: Museum of Fine Arts, Boston. Catalogue of Greek and Roman Sculpture. Cambridge, Mass., 1925. 71—7, 29. sz. 22 L. 16—17. jegyzetet. Továbbá: Démagora = Athéni N. M. 1957 (K a r u s u, S.: i. m. 133. 1.) 23 L. pl. a 12—3. jegyzetben idézett darabokat. 24 Frei, 49, 350—1. sz.; Vö. Blümel, C: i. m. 97, 115. sz., 177—179. kép. 25 Vö. Frei, 51—3. — Továbbá, 1. a brauróni múzeum anyagából idézett darabokat. (15., 26. j.)
