Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 54. (Budapest, 1980)
Egy athéni női fej
érdemel egy kis méretű Artemis-szobor Braurónból, az i. e. 4. sz. legvégéről 26 és egy ephébos hermája Rhamnusból, amelynek a keltezésére még visszatérünk. 27 Amint fentebb utaltunk rá, a budapesti fej hajmintázása kontrasztot alkot az arc sfumatójával. Ez a „feszültség" az idézett darabok egész sorát jellemzi, s így az ábrázolásmód tudatos stílusirányzatként értékelhető. 28 Végeredményben a fej legközelebbi párhuzamai az i. e. 4. század utolsó évtizedeinek szobrászati produkciójába tartoznak. Ez az anyag a Frel-féle osztályozás szerint az attikai „anonym" szobrászatnak, a klasszikus kori síremlékek történetének szemszögéből nézve a végső fázisába, azaz értelemszerűen az i. e. 4. század két utolsó évtizedébe sorolható be. 29 Ezzel azonban a problémát nem tekinthetjük lezártnak. J. Frei munkájában a korábbi időszakoktól eltérően a lakonikusan „la fin"-nek nevezett periódus esetében évszámokat nem adott meg. 30 Ez a tartózkodás aligha lehet véletlen. Nyilván azzal magyarázható, hogy a vizsgált kőfaragó tevékenység lezáródását egész pontosan nehéz meghatározni. Más szóval, valószínű, hogy nem egy, az utolsó időszakba beosztott faragvány i. e. 300-nál későbbre tehető. Legalábbis ez áll például a rhamnusi Themisre, vagy a már fentebb idézett hermára. 31 Ennek a problémának a jelentőségét más szempontból világítja meg annak az emléknek a meghatározása, amelyről a töredék származik. A késő klasszikus — kora hellenisztikus emberábrázolás arányrendszerét figyelembe véve a fej kb. 1 méter magas álló alakhoz tartozott, amely kb. 1,3 méter magas sztélét díszíthetett. 32 Bár hasonló méretű fogadalmi reliefekre van példa az i. e. 5—4. században, 33 kézenfekvőbb síremlék töredékre gondolni: 3 '* az i. e. 4. század utolsó harmadában a rekonstruálttal azonos méretű sztélék is állottak az athéni Kerameikosban. 35 Sajnos, az általam ismert anyagban egyetlen emlékhez sem tartozik a budapesti fej. 36 26 Braurón, Múzeum 744—36. A. 27 P o u i 11 o u X, J. : La forteresse de Rhamnonte. (Étude de topographie et d'histoire) Párizs, 1954. XL V/l. t.; Frei, 403. sz. 28 L. a 16., a 22., a 24. és a 26. jegyzetben idézett darabokat. 29 Frei, 49—53, 343—406. sz. (Több, e tanulmányban idézett darab a listán nem szerepel.) 30 Frei, 49.—A „320—300 k." keltezés a mű alcíméből ill. a IV. fejezetben felsorolt művek keltezéséből (Frei, 41: „360—320") következik. 31 A rhamnusi Themis: Frei, 404. sz.; A keltezéshez: K a r u s u, S. : i. m. 171, ad 231. sz. (3. sz.); Fuchs, W.: Die Skulptur der Griechen. München, 1969. 224, 242. kép (280 k.).; A rhamnusi herma: 1. 27. jegyzetben. Keltezéséhez: K a r u s u, S.: i. m. 176, ad 313. sz. (3. sz.) — Említést érdemel, hogy a chiosi leányfej keltezése i. e. 320 és 280 között ingadozik. Vö. Richter, G. M. A.: A Handbook of Greek Art. London, 1959. 137, 195. kép. 32 Az athéni síremlékek arányrendszeréhez: Ahrens, D.: Archäographie 4 (1974) 7—26. 33 Vö. pl. Athéni N. M. 1403 = K a r u s u, S. : i. m. 138. 34 A fej legjobb párhuzamai sírsztéléken ill. fogadalmi reliefek halandó szereplői között találhatók. (L. fentebb, a lábjegyzetekben.) A kérdéses időszakból, olyan fogadalmi relief, amelyen kb. 1 m magas emberalakok vannak, nem ismert. Vö. Karusu, S.: i. m. 135 skk. 35 Pl. Hagnostraté sztéléje; 1. a 16. jegyzetben; Kerameikos P 667 = R i e m a n n, H.: i. m. 8, 14. sz., 13. t. 36 A Kerameikosban végzett kutatások lehetővé tételéért U. Kniggenek, az athéni Nemzeti Múzeum-beliért pedig V. Kallipolitisnek tartozom köszönettel.
