Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 54. (Budapest, 1980)

Egy athéni női fej

A budapesti fej stilisztikai szempontból számos problémát vet fel. Ezt világosan jelzi az a tény, hogy egyik közeli párhuzamáról, amely éppen a darab állítólagos lelőhelyén, az athéni Kerameikosban került elő, H. Riemann publikációjában mindössze ennyit mond: ,,wohl hellenistisch"/' Az mindenesetre kétségtelen, hogy a darab görög eredeti, s hogy olyan „névtelen" mester műve, akinek alkotásai — J. Frei kifejezésével — a ,

production artisanale" kategóriájába tartoznak.

5 A készülés időpontjának a stílusjegyek alapján történő meghatározásához a késő klasszikus — kora hellenisztikus athéni szobrászat emlékanyagával való összevetés igér támpontokat. Az i. e. 430 és 300 között működő athéni ill. attikai kőfaragók alkotásainak mesterkezek ill. műhelyek szerint való osztályozásának gerincét J. Frei dolgozta ki. Bár a munka nem zárult le, 1969-ben az addig összeállított attribuciós listák napvilágot láttak/' A budapesti fej azonban egyetlen, Frei által meghatározott mesterkézhez sem kapcsolható. Ez a negatívum önmagában nem ad okot további következtetések levonására, minthogy a Frel-féle rendszer még korántsem terjed ki a feldolgozandó anyag egészére.

7 Különösen problematikus a legutolsó időszakban — i. e. 320 és 300 között — dolgozó kézművesek produkciója, akár a precíz abszolút időrendet, akár a stílusirányzatok relatív időrendjét tekintve.

8 A budapesti fej keltezéséhez a fej struktúrájának, az impresszionisztikus felületkezelésnek (különös tekintettel a szem ábrázolására) és a haj megmintázásának vizsgálata nyújt értékelhető támpontokat. A hajviselet szkémája önmagában nem ad alapot kronológiai természetű következtetések levonásához, minthogy az az i. e. 4. század folyamán, sőt az 1. e. 3. században körplasztikákon

9 és domborműveken

10 egyaránt előfordul. Vagyis időrendi szempontból nem a hajviselet módját, hanem a frizura ábrázolásának stílussajátosságait kell vizsgálni. A budapesti fejen nem a valósághűség igényével kifaragott, finoman hullámzó fürtök," hanem meglehetősen gondatlanul vésett árkolással határolt, csaknem párhuzamosan húzódó hajkötegek láthatók. Ez a mintázási mód az attikai domborműveken az i. e. 4. század 2. felében gyakran jelentkezik: meggyőző párhuzamai vannak fogadalmi reliefeken, elsősorban az athéni Asklépieion

1- és a brauróni Artemision

13 anyagában. Ez a lineáris kifejezés az attikai nympha-reliefeken a párhuzamosan futó 4 Die Skulpturen vom 5. Jahrhundert bis in römische Zeit. (Kerameikos. Ergebnisse der Ausgrabungen II.) Berlin, 1940. 103, 148. sz., 35. t. 5 F r e 1, J. : Les sculpteurs attiques anonymes. 430—300. (Universita Karlova) Prága, 1969. (a következőkben — Frei), 35. Idézve az 5. jegyzetben. 7 Vö. Frei, 5—7. ö Vö. Frei, 49—53. — Továbbá 1. még a 31. jegyzetet. n Vö. Croissant, F.: BCH 95 (1971) 65 skk., 1—8. kép; M a r c a d é, J.: Au Musée de Délos. Párizs, 1969. 234, XLV. t., A. 2129. sz., stb. 10 L. pl. Rode nw aid t, G.: Jdl 28 (1913) 333—4, 30. t.; HimmelmannWildschütz, N.: Studien zum Ilissos-Relief. München, 1956. 26., 28. és 30. t. " Vö. a 9—10. jegyzetben idézett darabokkal. 12 Athéni N. M. 1333 = Svoronos, J. N. : Das Athener Nationalmuseum. Athén, 1908. (a következőkben = Svoronos), 252—4, 30. sz., XXXVI/3. t.; Továbbá, Pireusból: Athéni N. M. 1429 = Svoronos, 434—5, 127. sz..; XXXVII. t. 13 L. elsősorban: Braurón, Múzeum 5 = BCH 83 (1959) 595, 26. kép; Frei, 51, 387. sz.