Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

POGÁNY-BALÁS EDIT: Egy előkép jelentésváltozásai

Piranesi egy római látkép-metszetének felirata is így mutatja, bár a 17. szá­zadban már végleg Dioskurosokként határozták meg. A monmuentális, szem előtt levő mű önkéntelenül is mindig hatott azokra a művészekre, akik elkerül­tek Rómába, de az 1400-as évektől kezdve tudatosan kutatják az antikot és alkalmazzák műveikhez a monumentális szobrokat. Pisanellótól megindul a tudatos antik utánrajzolás, antik-tanulmányozás és az átvétel tudatos formai, tematikai előképi felhasználása. Harcosoknak, és pribékeknek, lófékezőknek szabadon átdolgozva, mitoló­giai alakoknak, ótestamentumi és újtestamentumi személyeknek jelenítik meg őket, formai hatásukban, lendületes, hősi gesztusaikban tematikusán feldol­gozva a mintaképeket. Az antik szobor konkrét, tárgyilagos ábrázolásai metsze­teken jelennek meg, mint A. Lafrerinél, J. B. Cavalleriis 1569-ben, 1573-ban metszetkiadványaiban „Buchephalus et Alexander Magnus, Opus Praxitelis" és , .Bucephalus et Alexander Magnus, Opus Phidiae" felirattal ábrázolja őket, míg Perrier és utána C. V. Dalén J. már „Castora Pollucemque. Opera Praxitelis et Phidiae in Area Quirinali" feliratot jelöl a metszeteken. A reneszánszban igen gyakran fordított értelmezésben és jelentésben al­kalmazták az antik modellt, ahogy A. Warburg 11 óta erre rámutat a szakiro­dalom. A monte cavallói Dioskurosok szoborcsoportjából elvonatkoztatott pathos formula azonban jóformán mindig megegyező értelmű és jelentésű az annak alapján készített műalkotáséval. Rendkívül érdekes példa erre Andrea del Castagno Dávid-ja mellett 12 Francesco Salviati Feltámadt Krisztusa a Santa Maria deir Anima templomban, Rómában (72. kép). A lendületes, mezítlábas, hősi ifjú győzelmes feltámadt Krisztussá formálódott, külső lendületében is megfelelve a belső értelmezésnek. A freskón Krisztus alakjánál a csukott sír felett felemelkedő feltámadt Krisztus 13 alakjánál a feltámadás és mennybemenetel összevont ábrázolását adta, amelynél az 1550 körül készült freskónál a kortársi megoldásokat követte Salviati. Krisztus alakjának monumentalitása, alulnézetből ábrázolt jellege, a karok­lábak ellentetten lendületes gesztusa, a tájból elszigetelten kiemelkedő, a felhők fölött lebegő alakja pontosan követi a monte cavallói Dioskurosok alakját (73. kép), amely ehhez a képhez és más reneszánsz művekhez is alapvető módon mintaképül szolgált. A behajlított térd, az izomrajzolatok is pontosan megfelel­nek a két alkotáson, mutatva a római antik szobor szuggesztív hatását. A felhők fölé emelkedés jellegét ugyanúgy ábrázolja A. Lafreri metszete a pontosságra törekvő visszaadásnál, mint a festmény a Krisztussá formált ifjú alakjának a térbe állításával. A Feltámadt Krisztus Francesco Salviatitól úgy emelkedik fel a felhők fölött, amellett, hogy teljes pontossággal követi az „Opus Praxitelis" alakját, tartását, körvonalát, mint egy antik tanulmányrajz, amit teljes pontossággal a Perrier utáni Dalén metszet alakja (74. kép) mutat — mint ahogy Róma n Warburg, A.: Gesammelte Schriften II. Berlin/Leipzig, 1932. 449. 12 Pogány-Balás, E. : Remarques sur la source antique du David dAndrea del Castagno à propos de la gravure Lafreri d'après les Dioscures de Monte Cavallo. Bulletin Nr. 52. 123—128. 13 Francesco Salviati: Feltámadt Krisztus, Santa Maria dell'Anima Róma. Lit.: Monbeig Goguel, C. : Francesco Salviati e il tema della Resurrezione di Cristo. Prospettiva. Nr. 13. 1978. 7—23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom